Zselykéről

Azaz december 17-én este ,mikor nagy fáradtan hazajöttünk Brassóból Bogi szemműtétje után,Zselyke volt az aki némi vigaszt nyújtott nekem. Történt ugyanis,hogy Boglárka lefeküdt,addig én próbáltam némi falást magamba gyömöszölni,mert végtelenül fáradt és elkeseredett voltam,de mindebbe vegyült némi vígaszt is.Ammikor is Zselyke álló helyzetből,leguggolva szórta a szőnyegre a kifli morzsáit,majd újból felállt,hogy vegyen még egy rend morzsát,hogy aztán ismét leguggoljon és a földre tegye:) Ez volt az est egyetlen fénypontja. Legalábbis számomra,de ahogy Zselykit elnézegettem ,ahogy szórja a kifli morzsákat,lassacskán az erőm és az étvágyam is megjött,de a legkevésbé zavart engem a tele szórt morzsa. Másik gondom az volt,hogy Bogit lestem,hogy nehogy véletlenül is a szeméhez kapjon.

Zselyke elindult

December 16-án,péntek este Zselyke megtette első önálló lépéseit a konyhaasztaltól egészen a kisszobáig,abbéli reményében,hogy megtalál minket.

Az igazsághoz hozzátartozik,hogy ez idő tájt épp Brassóban voltunk.

Négykézláb jár

Zselyke amióta megtanult mászni ,először a mai nap folyamán kezdett négykézláb járni ,amit olyan édesen hajtott végre:) Próbál felállni kapaszkodás nélkül,de ehelyett négy kézlábon próbálkozik.... Újabban kapaszkodva jár, pár percre megáll egyedül és szép lassan leül a földre.Kézen fogva még mindig nem hajlandó járni, így aztán nem erőltetjük hanem várjuk,hogy amikor megszületik valami a kicsi fejecskéjében ,akárhogyan előbb vagy utóbb csak elindul.