Reggeli káosz

Ma ezt irtam a Csikszeredai Civil csoportba: Nem szokásom kiírni az engem foglalkoztató kérdést, de most úgy érzem muszáj megírnom,mert mindannyiunkat foglalkoztatni fog idővel, mert egyszer csak betelik az a bizonyos pohár( legalábbis remélem), és erre valahogy muszáj megoldást találni.Örvendetes, hogy Csíkszereda zöld utat kapott az iskolába járáshoz és pont most mínusz hidegek vannak, de katasztrofális hogy reggelente milyen torlódások vannak,hogy egy pillanatig azt hittem elsírom magam,hogy hova jutottunk?!Most nem azokról beszélek, akik vidékről jönnek be, hanem arról hogy ilyen kicsi városban, mint a miénk nem volna érdemes időben,gyalogosan elindulni gyerekekkel?! Visszük korcsolyázni, karatézni, úszni és ki tudja hova és igenis kell a mozgás, de nem így, hogy utolsó percben autóval indul a nagy többség és megvan az a pár perc késés is. A napi pár perc sétától sem fog senkinek a haja szála görbülni, pláne nem a gyerekeknek.Felteszem a kérdést, hogy mennyire akarjuk kímélni a gyerekeinket a gyaloglástól? Ezt szeretnénk? Mennyire tudatosítjuk a gyerekeinkben, hogy a gyaloglás, mozgás nagyon is szükséges!!! Sokszor a rendőrségi körforgalomtól a törvényszéki körforgalomig hamarabb megteszem azt a pár lépést, mint ahogy az a bizonyos autó eljutott volna xy helyig. Másik dolog, amit észrevettem, hogy hiányzik a tolerancia és előzékenység a sofőrökből, mert reggel, amikor fel torlódik a kocsi sor, akkor adjuk meg cipzárosan az elsőbbséget, hogy akik a parkolóban vannak, tudjanak kiállni vagy a kereszteződésekben. Lehet,hogy vesztett ügy az iromány, de reménykedek a környezettudatos és egészséges életvitelben, amit még időben tudatosítjuk magunban és a gyerekeinkben. Arra kellene tanítani a gyerekeket, hogy időben induljanak el, és ez a legnehezebb,amit szülőként nem elég sokszor kihangsúlyozni.

Kamaszságok

Magamban mosolygok, mert szeretem, sőt egészséges hozzáállásnak tartom ,amikor a kamasz lányaim ellentmondást nem tűrően ,,lázadnak". ,,Szerintem az ő korukban ez a normális bizonyos keretek között, amikor a határaikat feszegetik,mert itt nem.használ sem a könyörgés,sem a szép szó ,sem a kiabálás.Elég a tény közlés és hogy türelmesen vársz előttük,amíg össze nem szedik magukat. Közel egy év után mind három gyerekem zöld utat kapott az iskolába járáshoz, aminek fényében a nagyobbik lányom azt se tudta melyik lábára álljon.Olyan volt az egész készülődés,.mintha nem is iskolába,hanem.egy házi buliba készülne.Reggeli készülődésben még belefért a hajvasalás is. Ezért most Bogiéknál elmaradt az erre a hétre tervezett, 2 napos osztály kirándulssal egybekötött sielés és wellnes. Zselyki ma ment először úszni, délután még tánc órája is van, hétfői napok zsúfoltak lesznek. Bogi is jár hipp-hoppra, Réka viszont balettre. Elkeződött az élet, most mindet át kell szervezni a korán kelésektől kezdve az esti lefekvésig.Szeretem az ilyen napokat. 💜

Gergely születésnapjára

Születésnapra 😉 Nagyon sokáig úgy nézett ki,hogy egyke maradok a szüleimnek, mivel apukám is egyedüli gyerek volt. Igy egyértelmű volt az én meglátásom szerint ,hogy a szüleim is követik ezt a családmodellt.De addig, addig mondogattam, kürtöltem világgá mindenkinek, sőt már az óvodában is, hogy lesz nekem egy kis testvérkém. Mai napig is emlékszem a hitetlenkedő fej csóválásokra, úgyhogy egyértelmű volt, hogy elhitték, hogy amit mondok az igaz. 😀Holott még semmi sem volt tervben. Aztán végül, nagy nehezen 31 évvel ezelőtt megszületett a világ legdrágább öccse!!! 😉 Imádtam puszilgatni a göndör fürtöcskéjét, szeretgettem, óvtam, féltettem. Báboztam, vigyáztam rá az udvaron (akkor még nem volt ennyi autó, micsoda idők voltak!),rengetegszer elpakoltam a játékait maga után, vége láthatatlanul rendet raktam a szétbombázott szobájában, amit a barátaival hagytak maguk után, imádkoztam mellette amikor kellett. És volt amikor ketten elmentünk vonatozni, vagy ő egyedül elment a cigányokkal almát szedni. Vagy éjszaka a sátorban a mellkasára téve a fejemet azt figyeltem szuszog-e, él-e? Hozzá simultam. Arra már nem emlékszem,hogy fel költöttem-e, de arra igen, hogy vísitottam,.mert egy pillanatig azt hittem nem szuszog,de mélyen aludt és kaptam egy hatalmas pofont édesapámtól az éj leple alatt a sátorban.(talán villámlott is). Felejthetetlen, izgalmas emlékek voltak ezek. Azóta is csak titokban figyelgettem/figyelgetem hogy minden rendben van-e vele, jól van-e, hol jár, mit csinál? Most viszont két külön világot alkotunk, de mindig ott vagyunk egymásnak a legnehezebb napokban is, amikor szükséges. Egymás támaszai vagyunk, de tiszteletben tartjuk egymás döntéseit. Imádja az unokahúgait, sosem jött hozzájuk üres kézzel. Hatalmas szíve van, szereti a szabadságot. Azt sajnálom, hogy azok a göndör fürtöcskék ma már nincsenek meg neki, de a génjeiben megvannak, mégis most megkapom a középső lányomtól, amit imádok. Tény, hogy Gergely rakta le az alapokat az anyasághoz vezető úton, amiket láttam, megéltem általa, pedig volt idő, mikor hasonlóan gondolkoztam,mint ő most. Néha, még most is felteszek kérdéseket magamnak. Mert ilyen a testvéri szeretet! Isten éltessen nagyon sokáig, drága Gergely!!!😘😍🙏🙏❤🥰

Hat éves lett a legkisebb

A legkisebb is 6 éves lett 😉Az életemnél is jobban akartam 😍 Ő a legkisebb harmadik gyerek,akirōl kevesebbet írtam a mindennapjairól(két nagyról 10 éven át naplóztam).Nagyon nagyon kedves, vidám, tele van humorral és olyan beszólásai vannak,hogy a hasunkat fogjuk a röhögéstől😁 Mióta hazajöttünk Zs.-vel megállás nélkül azt szajkózza reggeltől estig,hogy állatorvos szeretne lenni,mint a nagyapja vagy orvos lesz.Majd meglátjuk...Arról bíztositottam,hogy ahhoz még sokáig kell tanulnia és iskolába járnia.(már ha az élet visszaáll a normális kerékvágásba).Soha ilyen hosszú időt nem töltöttük egymás nélkül, esténként még altatom is a mai napig-) Szó nélkül besegít a háztartási munkákba,.szorgalmas és őszinte.Nagy kincs,amire vigyáznunk kell.Iszonyúan rengeteg energiát kiszív, ahogy Vekerdy Tamás is fogalmazott a gyerek kiszívja az ember vérét..reggeltől estig be nem áll a mondókája....de ez így van jól!Imádom a Rékával eltöltött minden pillanatot. ❤

A mi kis ,,Covid" történetünk

A mi kis ,,Covid" történetünk Sokat hezitáltam, hogy megírjam-e az egy hónappal ezelőtti történetünket, egész pontosan október elsejétől kezdődően. Úgy vagyok vele, hogy mivel összességében véve jól jöttünk ki a Covid körül kialakult nagy felhajtásból, azt kell mondjam, hogy a Jó Isten velünk volt .Igy úgy gondolom megírom én is a saját történetünket, mert még nem tettem túl magam teljesen rajta. Ugyanis egy beton falat építettem fel a szívem köré, ami belül védve van, lágy és pihe puha maradt, viszont már nem az vagyok, aki voltam. És csak remélni tudom, hogy ezek a falak idővel lebomlanak... Hihetetlen az a nap, amire életem végéig emlékezni fogok, még akkor is ha kényelmes, modernizált formájában történt meg, mert semmiben nem szenvedtünk hiányt, hisz minden adva volt, ami a kényelmünket szolgálta. Mégis azt kell mondjam, hogy az egész Covid körüli helyzetet úgy tudnám jellemezni, hogy akaratlanul is bele sétáltam. Minden volt: benne hitetlenkedés, feldolgozás, ijedtség, pánik, szomorúság, szégyen, bűntudat, és ha mindez nem velem és Zselykével történik, akkor talán el se hiszem. Az sem mindegy hogy a saját felelősségem vagy felelőtlenségem szüli meg a következményeket. Hisz nálam a cselekvések szigorúan csak a szívemben szoktak megszületni, mielőtt azokból tettek lesznek. Ezért egy szürreális élmény volt átélni, mert nem tudtam mi vár ránk az elkövetkező napokban, hetekben és minden olyan távolinak tűnt és semmivé foszlott. Olyan érzés volt, mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppentünk volna, ahol mi vagyunk a szereplői a fentről hozott intézkedéseknek. Hadd ne mondjam, hogy bár mindenhol vannak problémák, de mégis ez a mi kis történetünk, amit könnyen átvészeltem ugyan, mert nem először kerültem.ilyen helyzetbe, ahol azt gondolná az ember lánya, hogy itt a vég és nincs tovább. Az a bizonyos csütörtöki nap is átlagosnak indult, mint bármelyik más nap: reggel indultam munkába, lányok itthon még ébredeztek online óráikra, azaz csak Bogi, mivel a két kicsi mentek iskolába. Késő délután munkából jövet, még meglátogattam nagymamámat,(aki azóta is remekül van) utána haza, megebédeltem és irány bevásárolni kisebbik lányommal, de itt már megmagyarázhatatlan okból éreztem, hogy az esténk más fordulópontot vesz. Zselyki már jelezte,hogy fáj a hasa....feküdt, mikor már láttam,hogy a lábait is felhúzza,amellett hogy azelőtt hányt.... na,de először arra gondoltam,hogy a lucskos káposzta lehet a ludas.Na, de amikor már alig tudott lábra állni, hogy a mosdóba menjen, akkor már tudtam mese nincs, irány a sürgősségi. Amilyen gyorsan csak tudtam, eszeveszett tempóban összepakoltam kettőnk kórházi csomagját, mert éreztem ebből már sürgősségi vakbél műtét lesz.Mindennek volt előzménye (tavaszi, nyári hányás, nyár végi megfigyelés).stb.Mivel Zselykét nem olyan fából faragták, hogy magára hagyják, így az első perctől kezdve tudtam, bármi legyen is én vele tartok. Innentől kezdve így is lett. Parkolóból a sürgősség bejáratáig össze görnyedve, rám.támaszkodva jutott el két lábon, ahol a váróteremben hányt egy jó nagyot. Utána bekísértek a gyereksürgősségire, ahol a régi, jól ismert doktornő fogadott...aki megvizsgálta, adott fájdalomcsillapítót... és vártunk és Zs.közben fennhangon jajgatott, amíg nem csillapodott a fájdalma ez így ment egy jó darabig. És közben vártunk, hogy megérkezzen a gyermeksebész orvos,hogy ő is megvizsgálhassa Zselykét.Hosszas vizsgálódás, némi vívódás után az orvos eldöntötte, hogy még aznap este megműti. Őszintén nagyon megörültem, végre ezen is túl lesz kicsi Zselyke. Külön annak is örvendtem, hogy nem tesztelnek le, még a műtét előtt, mert számomra fontosabb volt, hogy Zs.jobban legyen, mint holmi tesztelésnek alá vetni magunkat. Ami muszáj azt muszáj volt végrehajtani. Bevallom, hogy titokban jobban féltem, attól hogy tesztelni fognak, mint magától a műtéttől. A műtét jól sikerült, szépen le zajlott, aznap este levittek a Covid osztályra, hogy ahonnan másnap felvisznek a sebészetre, amennyiben a tesztünk negatív lesz. Amilyen rendetlen állapotok uralkodtak a Covid osztályon, amivel nem nagyon foglalkoztam, mert láthatóan nyugodt éjszakának néztünk elébe, ami így is volt. Másnap délelőtt legnagyobb bosszúságomra jöttek tesztelni. Kora du.nagy nehezen kinyögték hogy pozitív a tesztünk, azt hittem rosszul értettem, ez valami tréfa lehet, hisz ,ahogy ránéztem a frissen műtött lányomra és éreztem,hogy mi nem lehetünk fertőződtek. Sok minden gyanús volt, valami számomra nem volt tiszta, hiszen semmi tünetünk nem volt. Sőt még az se kerülte el a figyelmemet, hogy úgy közölték a PCR teszt eredményét, mintha arról tájékoztattak volna, hogy most átmennek a szomszédba.Természetes volt minden. Innentől kezdve felgyorsultak az események, mentek a telefonálások, minden voltam, lefizettek egyesek szerint, ami nem volt igaz, hiszen csak egy védtelen anya voltam, aki a gyermeke mellett és a hatalom kezében van. Fájdalmas részletezni, hogy mennyire kellemetlen egy helyzet volt, valamennyien áldozatok voltunk. Du.hátralévő részében kelletlenül bár, de össze pakoltam,hogy a mentő átvihessen Udvarhelyre a Covid háttérkórházba. Valahogy nagy sokára megérkezett a mentő is......Én szégyelltem a legjobban magam, amikor a mentősök szerencsétlenkedtek a hordágyon lévő, frissen műtött Zselykével, hogy fel tudják tenni a mentőre. De csak ötödszörre sikerült,amikor már én is felmérgelődtem és segìtettem feltolni. 37 fokra volt beállítva a fűtés,ami nagyon rossz volt .Két nappal később vissza jött hozzám a hír, hogy a mentős nem tett lakatot a szájára, amikor el híresztelte,hogy kiket szállított. Na, így ment ez. Kora este, miután Zselykét elrendeztünk, és én készültem kifelé az ajtón, akkor futottam szembe az aszissztensnővel, aki hozott valamit a kezében.Az ajtót becsuktam és halló távolságon kívül mondta,hogy jött vérhígitót adni nekem, mire le dermedtem.Hisz tulajdonképpen Zs.volt műtve és nekem akarták beadni. Bár sejtettem,hogy gyereknek nem adnak, jó kezekben van./lesz,de ekkor sem voltam nyugodt.....Én viszont annyira fáradt, mérges voltam és elegem volt az aznapi játszmákból, így szóval egyszerre sok volt nekem.Ezért gyorsan észbe kaptam, szépen, határozottan visszautasítottam, hogy nem engedem beadatni magamnak, hisz mindenféle vizsgálat nélkül, úgyhogy rám se néztek. Azt se tudta hogy milyen állapotban vagyok egyáltalán.Tudatalattim kiabálta, hogy ne hagyjam magam, később esett le nekem, hogy piros napom van. Hát persze kezdtem össze rakni a kis darabkákat. Közben az elkövetkező 3 napban ellenőriztem magam, hogy most akkor pánikolok vagy tényleg produkálni fogok-e valami tünetet, annyira megijedtem, hogy sokáig úgy éreztem, mintha a lelkem ki akarna törni és nem kapok levegőt...Próbáltam megnyugodni, sok folyadèkkal, sétával, pozítiv gondolatokkal és minden figyelmemet Zs-re összpontosítottam..Őszintén most se tudom megmondani hogy átestem-e vagy nem a fertőzésen, viszont benne voltam a veszélyzónában. .További napokban reggeltől estig jöttek az üzenetek, ami egy bizonyos pontig már kezdett zavaró lenni.Hiszen továbbra is egyedül éreztem magam a kórház falain belül, le meztelenítve a szkafanderesek között, már senkiben nem bíztam, de hogyan is bízhattam volna, amikor kívülállók is kíváncsian várták,hogy mi fog velünk történni. Legfontosabb kérdéseimmel csak a gyereksebészhez fordultam,hiszen jobban meg tudott nyugtatni, mint bárki más, mert kórházon belül másképp észleltük,hogy éppen mi zajlik. Az egészben az volt a jó,hogy többet lehettünk Zselykivel, sokat beszélgettünk, viccelődött, nevetgéltünk.(alapból is ilyen természet). Mindeközben két naponta,felváltva jött édesapám és Zselyke keresztanya a csomagokkal. Ugyanis Zs.keresztanyja, aki osztálytársam volt az egyetemen, néhány évvel ezelőtt költözött Kolozsvárról Székelyudvarhelyre az előző házasságából született két gyermekével. Hatalmas segítség és lelkitámaszom volt azokban a nehéz napokban. Bár megtehettem volna, hogy ,,összetrombitálom,, a farkaslaki fél rokonságot az anyai nagyapám révén, de nem tettem meg, se kedvem, se hangulatom nem volt hozzá és nem akartam zavarni őket. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Dr. Simon Alpár gyereksebésznek a türelmet, szakszerű felvilágositást és együttérzést. Édesanyámnak a finomságokat ,édesapmámnak aki vette a fáradtságot, hogy minden második nap átjött hozzánk munka után a csomagokkal. Andrási Katának a boldog lelkizős órákat,perceket (kellemes emlékeket) és nem utolsó sorban András Ildikónak, aki egy percig se hitte, hogy fertőződtek lennénk,akárcsak én sem. Bizott bennem. Következtetés: Nyolc nap után a második tesztünk negatív lett,bár amig meglett az eredmény addigra agyon izgultam magam, hogy a gyomromat is taccsra vágta, majd egy hét kellett ahhoz, amig stabilizálódott a gyomrom szoritása.Négy kilót fogytam a javamra, ami nem is baj, sőt! Végezettül azt a tanulságot vontam le, hogy ez a helyzet az emberiség ezer arcát megmutatta, ha bajba jutsz, akkor hirtelen mindenki együttérző és kíváncsi lesz, hogy mi fog ebből kisülni. Miután elmúlik a veszély, akkor elfelejtenek. Sajnos. 😏 Úgy gondolom, hogy ez olyan út, ahol mindenki előbb utóbb át fog esni, és mindenki maga kell végig menjen a saját labirintusában, csak lesz aki titkolni fogja, mert hogy vele nem türténhet meg ilyen és ehhez hasonló dolog,és bizony nagy adag önimseret is szükségeltetik,másképp nem jutunk előre....Sosem szabad feladni! Tovább is van, mondjam még? Inkább nem folytatnám....legyen ennyi elég. .

Karanténállapot

Két hónapja tart a koronavirusos járvány és ez idő alatt sok minden törént, de ma volt az a nap, amikor fáradtabbnak,frusztráltabbnak érzem magam, mert a gyerekeim is minden bánatukat, nemtetszésüket, a 4 fal közötti bent ülést, a barátok, társak hiányát mind mind rajtam  vezetik le. Én is elfáradtam, mert megértem őket, a szivem szakad meg, mert tehetetlen vagyok és érzem nagyon más ez a világ, mint az én gyerekkorom ideje volt. Korlátok, szabályok, szigoritások, követelmények, online oktatás és digitális világ között zajlik a kis életük. És ez nagyon nincs jól. Nagy adag lelki fájdalmam van, ami lelkiismeretfudalással is társul, mert bár próbálom szebbé tenni a napjukat, de az közelről sem olyan ,mint amikor közösségben vannak.Iszonyatosan fáj, hogy a gyerekeimnek milyen jövőjük lesz igy?.
Bizonytalan vagyok, mert nem tudom, hogy a virus mennyire valós, egyrészt mert lehet világháború, nem tudom a statisztikák mennyire valósak, az emberi szabadságot korlátozzák és szabály szabályt követ. Bár,hogy most feloldották a szükségállapotot még mindig van néhány szülő,aki félti a csemetéjét és háborog a közösségi oldalakon, ha a fiatalok ki merészkednek menni.. Két csoportra oszlanak a véleméynek. ... .Levegő, mozgás, beszélgetések kellenek és a szülő nem arra van, hogy mindig minden helyzetben kéznél legyen, hogy szórakoztassa a csemetéjét.Én péládul nem is emlékszem, hogy hogyan teltek a szüleim mindennapjai,mert miért is érdekelt volna? Volt amivel elfoglaljam magam. Gondolom mások is igy vannak ezzel. Kérdem én mi lesz ezután? Milyenek lesznek az emberi kapcsolatok? Hogy fog újból kialakulni az emberek  közötti bizalom? Meddig fog tartani a járvány? Pár hét,két hónap, fél év, 2 év?! Jó kérdés.Vajon tényleg biológiai háború vagy politika? Nem tudom. És a legrosszabb hogy van egy sor megválaszolatlan kérdés és a tűréshatár is véges. Bár mindannyian tudjuk, hogy túl szép, hogy háborús időkben  luxus körülmények között elégedetlen legyen az ember, mert minden adott, de mégis van valami ami hiányzik,ami emberi, ami lelket melengető és ez nem más,mint a személyes egymás közötti kapcsolatok,  mind kommunikáció teljes hiánya. Ráadásul a hosszú távú maszkviselés is olyan személytelennek tűnik, ami ráadásul nem is egészséges. Főleg az asztmásoknak.

Szeretném hinni, hogy amiben most élünk az egy mese, egy olyan mese, amit a média, a politika, a statisztika mind mind félelmkeltést  szülnek... És itt most nem azt mondom, hogy nem létezik a koronavirus, mert úgy gondolom, hogy mióta ember van a Földön azóta velünk él,csak valahogy ezáltal sok mindent fel használnak,kigondolnak, döntéseket hoznak. a virus révén.  Tudom, hogy ez majd idővel történelem lesz.

Nézzük meg a veszélyeket:

De miért is veszélyes? Kire is veszélyes?
Azt már tudjuk mindannyian, hogy az idősekre és a krónikus betegekre veszélyes. Rájuk kell vigyázni. De vajon akkor is meglátogathatjuk a krónikus beteg, idős szüleinket, ha történetesen két hónapig sehova nem jártam, nem találkoztam senkivel? Ez a félelem annyira bedarálhat, hogy képesek vagyunk, akár kerülni a velük való kontaktust. Jó kérdés.

Mivel is kezelhető?

Megint egy olyan kérdés, amiről kevesen beszélünk.
Lélegeztetőgép is többet árt, mint használ, mert nem gyógyit, épp ellenkezőleg roncsolja a tüdő szüveteit és nem feküdni kell, hanem ülni. Nem tudom.
Marad az immunrendszer munkája, gyulladáscsökkentő és vérhigitó.

Maradj otthon mozgalomra - Korona idején

Ha az a kérés, hogy maradj otthon, akkor MARADJ OTTHON!!!. Szeretnék példát mutatni nektek, amit átéltem, lehet tőlem tanulni, de akinek nem inge ne vegye magára, de kérlek bizzatok magatokban, mert mindannyian ugyanazzal a lélekkel és testtel rendelkezünk. Az a kérdés, hogy mit kezdjünk magunkkal a kialakult helyzetben,mit kezdünk a lelkünkkel, mert mindnannyian más élethelyzetben vagyunk. Szeretném azt, hinni, hogy nem tart sokáig, de azért mindannyian tanulunk valamit belőle, jobban megismerjük magunkat, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, mit mulasztottunk el megtenni másokért és hogyan bánunk másokkal.

Elmerengtem a sok kétségbeesett poszton , amit a négy fal közötti bezártság,  az otthoni lét, az otthoni tanulás és  a  mi véges  szülői türelmünk nehézségeiről szól. Együttérzek. Nincs bennem káröröm,viszont kicsit olyan ironikus, és ezért magamban mosolygok.Tényleg. Merthogy mit hoz az élet.... teszik fel bizonyára sokan a kérdést magukban.

Olyan sokan  bántottak az évek során azzal, és  úgyhogy észre se vették, hogy mit hisztizek, hogy milyen hülye vagyok tönkre teszem a gyerekeimet, meg, hogy nem engedheti meg magának akárki,hogy otthon legyen velük,hogy nem dolgozom.És,hogy soha  jobb dolgom nem lesz az életben,mint amikor itthon vagyok a gyerekekkel, de tudjátok mit jelent 12 éven keresztül bezárva lenni a négy fal között?! Amikor csak a férjed, a gyerekeid szólnak hozzád,szüleid, nagyszüleid érdeklődnek, rád nyissák az ajtót,sokat segitettek, de a család mégis más. Hiányzott a barátnő, a sógorasszony ,  a kismamatárs, a szomszéd, a kolléga mert ők egy másik közösséget alkotnak, és nem látnak bele a családi életedbe, hiányzott az a maréknyi felnőtt ember, akivel csak úgy barátian hozzád szóljon, érdeklődjön élsz-e vagy halsz-e, ember?! A kutyát se érdekelte,hogy  ki vagyok. Minden problémámat Jézus elé vittem imáimban,és azt mondom a mai napig Jézus a legjobb barátom, mert az ima ,türelem, kitartás meghozta a gyümölcsét ,annak amiben mások nem hittek el nekem.  Azt éreztem, hogy nem vagyok hasznos tagja a társadalomnak, és bizony előfordult nagyon sokszor, hogy a hallóknak hatalma volt felettem... hagytam, mert azt hittem, akkor jobban elfogadnak, de  tévedtem, mert  aztán időben észbe kaptam, hogy lehet a hallásom kiesett az életemből, de hülye nem vagyok, de esendő ember igen.,mint bárki más az összes hibáimmal együtt..És most a legtöbben azzal jönnek, hogy nem lehet otthonról dolgozni , a gyerekeid nevelgetni, férjednek segiteni, tanitva a háztartást vezetni. Pont ezektől lettem én erősebb.

Nem nagyzolni szeretnék,inkább hálát érzek azokért,akik bántottak, akik elhagytak,amikor segitséget kértem, hála van bennem azért is, mert ahogy visszanézem azokat a képeket, amiket 12 év alatt készitettem. Hogy ennyi ellenszél ellenére, mennyi mindent csináltam. Élveztem a gyerekeimmel együtt tölött időt, kreativkodtunk,kerestem, hogy mivel járjak mások kedvében, hol tudnék segiteni, tortát sütöttem, blogot irtam,  olvastam,főztem-sütöttem, kertészkedtem, megtanultam egyik virágot a másiktól megkülönböztetni. Tartottam a lelket anyósomban, látogattam a nagyszüleimet, nagyokat sétáltunk....közben vártam,valaki megkeres. Ááá, ilyen a világ mondtam magamban... mindenki dolgozik, rohan, siet, nincs idő,világot lát.... most kezdett lelassulni. 

És mindez nem azért sikerült túlélnem végtelen türelemmel, mert szuperanya voltam, hanem ,mert hittem, hogy ezután,csak a jó jöhet, tiszteltem, követni  akartam Isten törvényét, a hagyománytisztelő voltam/vagyok... valami ilyesmi volt a fejemben, hogyha mát ezeket mérte rám az Élet, hát csináld végig, a többi Isten dolga.....

Rengeteget sirtam, kinlódtam, próbálkoztam és fejlődtem. Szeretem a szépet, a jót, a rendet a lelkemben, a házban és az életben.

És tudod, mi a szomorú? Hogy minden este úgy feküdtem le, hogy értéktelen vagyok, és nem tettem eleget... és ha most visszanézem a képeket, a blogomat elámulok, és azt mondom ez igen, ez egy belevaló nő. Élveztem minden percét, amit csináltam a tervezésnek, a sütésnek, a  főzésnek, a türelemnek, a gyerekeivel eltöltött időt, férje támasza volt, megcsinálta a lehetetlent,.. Nem volt szoptatási tanácsadója, papja barátnője és akárki, aki maximálisan támaszt nyújtana az éppen aktuális legnehezebb órákban, amikor már azt hittem ennél nincs lejebb,akkor jött Fentről a segitség. Nobel- dijat neki.

Az egyetlen tanácsom,akkori önmagamnak: csak akkor csináld, ha élvezed, figyeld a környezetet, a gyereket és tanulj tőle, tiszteld a lényét, és ne hidd,hogy sokkal okosabb vagy.Ne hagyd a gyereked sirni, mikor bizonytalan, hogy mit  gondolnak róla a barátnője, a tanárai, mert a stressz hatására gyengül az immunrendszer, akárcsak nekem, és ez most nem hiányzik. Ehelyett szellőztesd ki a lakást mindennap, adj neki gyümölcsöt,  adj neki C ,D vitamint (többit is),öleld meg ,ennél többet nem tehetsz., mint ami és aki vagy.

 Ha nem megy tökéletesen, csináld sz@rul, de nevessetek, evezzetek egy hajóban,mintha nem lenne holnap! Mintha rajtatok kivül semmi sem létezne,mintha te lennél a legjobb anya és nő a világon, mert ők ezt gondolják. Tanuljon meg bizni benned a gyereked.
Akkor ne törődj mással.

Vécsey Hajni

Legszebb ajándék....

Számomra az volt a legkedvesebb karácsonyi ajándék, amikor a lányaim, megdicsérik a főztömet és az általam sütött tésztákat... Csorba, töltött káposzta, töltött tojás, citromos tészta, bejgli vagy a Rigó Jancsit.

Mielőtt elfelejtem Zselyke pár nappal karácsony után adta ide nekünk a karácsonyi köszöntőt, amit kicsi kezével készitett., hogy a legnagyobb ünnep az amikor sokan vagyunk és mi a szülei vagyunk a legjobbak ,illetve hogy szeret minket :-)

Lányok új évi értékelése

Egy kupacban. Most már valahogy én is oda kecmeregtem....
Ezzel a képpel csak azt akarom szemléltetni, hogy bár a lányok az apjukat imádják minden körülmények között, de a család összetartója a Nő, mert minden problémájukkal csak az anyjukhoz fordulnak.Ha a nő jól érzi magát, akkor mindenki jól van....Ezek szerint....
Bogi az első szülött, zárkózott, igazi művész lélek, aki jól tanul.Kamaszkorát éli,nála szép lassan le kell bontsam a körülötte felépített falakat...(túlféltés).Szerencsénkre az oszi sport tanár, csak remélni tudom, hogy rá tudja majd venni a kosarazásra.
Zselykinél és Rékánál már nem hagytam, hogy bárki is ugyanazt a hibát elkövesse, mint Boginál.Egyszerű.Fejlődünk.
Zsezsi érzékeny lélek, aki sosem tud Nemet mondani (tőlem örökölte), ezért arra bíztatom, hogy lesznek az életben olyan helyzetek, hogy nem engedünk,hogy a határainkat át kaszabolják.
Ő az aki mozgékony, mindenben gyors és tánc órára jár. Bármire megkérem, segít.
Tipikus középső gyerekként hálás mindenért, étkezések után megköszöni az ételt.Legapróbb részletekre is figyel,mint pl.ma is utolsók között ültem asztalhoz reggelizni, mikor az összes családtag felállt és ki ki ment a dolgára....Zsezsi megkérdi, hogy megvárjon-e amíg eszem, hogy ne maradjak egyedül,miközben ő az utolsó morzsáit is elfogyasztotta.
Rékát már más fából faragták. Ő képes mindenkit az ujja köré csavarni, magába bolondít kicsit-és nagyot egyaránt. Önmagában nem is baj, de keményen kell fellépni és rövid pórázon tartani, mert elszalad vele a ló is akár, ha hagyjuk....Ha minden igaz, már ő is iskolás lesz....és akkor kell a szigorúság. Unja már az ovit, túl sokat tud, természetesen a nagyoktól, 5 évesen már a kabát cipzárt is fel húzza. Továbbá azon morfondírozom, hogy be adjam-e műkorcsolyára, hogy a kitartását nevelgessem mert látok benne tehetséget és tovább, ha a segítő, gyógyító szakmára írányitom, akkor kell a szorgalom,mert ha Istennek az a terve, hogy szülőként megtegyem ezeket az első lépéseket, akkor miért ne?A terv után, aztán még mindig ott van a B terv....csak azok a korai kelések ne lennének, de minden egy cél érdekében van. Meglátjuk.
Igy szép az élet,hogy sokfélék vagyunk....

Ez majd bekerül a 12 éve vezetett naplóba...

Szabadság

Mit nevezünk szabadságnak? Mit értünk szabadság alatt? Az anyákat ki küldi szabadságra? Az édesanyáknak is éppúgy kijár pár nap, hét szabadság, amit gyerek mentesen tölthetnek el, hogy tudjanak tesileg/lelkileg feltöltődni. Igen, ám senki nem mondja meg, ajánlja fel nekik, mivel nincs felettesük,főnökük aki szabadságra küldené őket. Ki menti fel az anyákat a teher alól? Amikor a legnagyobb támaszra van szüksége, akkor akitől segitséget várt volna, elháritotta azzal, hogy épp szabadságon van, nem dolgozik? Akkor mit csináljon, amikor azt is vissza utasitották, hogy levélben irjon néhánzy szót?Akkor ha az orvost hivják el azéj leple alatt és elmulasztja a kötelességét, mert neki épp pihenérse van szüksége,akkor a beteg bajba kerül? Ha a rendőrséget

Ki cserélne velem,hogy hallássérüléssel élje le az életét úgyhogy kizárólag 12 év alatt nonstop csak a gyerekeknek/gyerekeiért élt? Nem járt, nem volt nagybaráti társasága, nem voltak olyan barátnői a közelében, aki segitő kezet nyújtott volna, akkor amikor szüksége lett volna.  

Kimaradtunk

Kezd zavarni, hogy egy hét leforgása alatt teszik fel a fészbukra, hogy ki hol jár a nagyvilágban: TájFöld, Japán, Izland, Afrika, Olaszország és Svédország... csak az ismerőseim között. Nem azzal van a baj, hogy mennek, hanem azzal, hogy valahogy igy akarják a világ tudtára adni, hogy ez maga a Boldog paradicsom, amit el lehet érni ebben az életben. Ha jobban bele gondolok az egyszerűség jegyében, akkor azt gondolom, hogy ideig óráig tart ez a ,,mennyei boldogság,,, mert végülis ebben a földi életben nem ez a végső cél...Hanem az a végső célünk, hogy mennyire vagyunk boldogok a saját lelki állapotunkban bármilyen körülmények között, hogyan bánok, fordulok emberilg mások felé, betartom-e az Isten törvényét ,amit ránk hagyott és igy tovább.Ha igen, akkor boldogok leszünk, de ennek is ára van, mégpedig hogy türelmesen ki kell várni sok mindent, mert igy akarja próbára tenni a hitünket a Fennvaló. Bibliai értelemebn, nem kárhoztatra vagyunk itélve, de mégis mi emberek kergetjük magunkat a boldogtalanságba a saját gondolatainkkal, cselekdeteinkkel és azzal ,hogy elfordultunk Istentől (tisztelet a kivételnek). El szomorit, hogy ahogy a bibliában is meg van irva, hogy lesznek földrengések, szárazságok, háborúk, nemzet nemzet ellen fog támadni... és már érzem ennek a szelét, ami végbe megy a csodás világunkban. Érezhető a szárazság, a sok szemét, a globális felmelegedés, műanyag hulladékok, a kullancs invázió, nem hagynak  életteret a medvéknek, hogy békében éljenek, erdőket kiirtanak... Tovább mindenből talán sokat gyártanak, ami feléli a Föld tartalék szükségeleteit... ami véges.... Fennvaló szemével nézve, azt gondolom, hogy azért hagyta ránk a Jó Isten  az életben maradáshoz szükséges tartalékokat, hogy ésszerűen beosszuk, hogy maradjon is a következő generációnak.... Ennek ellenére felelőtlenül pazarolunk, örülünk mások bajának, ha segitséget kérünk, akkor háritanak időhiány miatt... miközben érzem ez csak egy téveszme, amit próbálunk elhitetni magunkkal....

Hogy kivánom-e, hogy valahova elutazzak? Igen, kivánom, mert én is szeretnék látni, tapasztalni, megélni dolgokat, már csak azért is, mert sokan a családtagok közül megjártak sok helyet, mégis azt látom, hogy elégedetlenek. Ja, igen és a füles miatt érzem 33 éve meghaltam, nem éltem igazán, sok mindenből kimaradtam, ugyanakkor  15 éve meghaltam, mert ebből 3 évet távházasságban éltem,12 éve újra meghaltam, mert az első gyerekkel riogattak sok marhassággal, ami előtte meg se történet, de maga az ember előidézte.

Amig én itthon vagyok a korlátolt lehetőségeim miatt, az azért van, mert másokban van a hiba, azaz nem tudtak engem elfogani.

Amig sok nő időben megtanult autót vezetni, most  meg-három négy gyerek mellett munkába szaladgálnak, estére kifulladva, gyerekhez türelmetlenek, logisztika kimarad, megszervezni sok mindent nem tudnak, addig én itthon szivből neveltem a gyermekeimet, mindent beleadva, mert a szeretet éltet....A SZERETET az igazi, tiszta élet, hogy önmagamról lemondtam, és önmagamat adtam a családnak.  Azt gondolom ez vagyok Én, de nem késtem el semmiről, csak nem versenyzek senkivel, megélem a jelent a képességeim, lehetőségeim és  mások által kapott segitő kéz függvényében (már ha kapok).

Nem majmolok senkit, nem sietek...elfogadom, ami vár rám.

Elmélkedések

Sokáig azt hittem, hogy ha mindenkinek a kedvében járok, akkor szeretni fognak. Közben az is kiderült számomra, hogy jónéhányan megmondták, ne tedd, ne csináld, ne menj oda, meg ne próbáld, nem szabad, nem neked való...mert ...Sokáig elhittem, hogy ez így is van szó szerint, mert elhittem amit rólam/nekem mondanak az úgy van....Aztán rájöttem, egészen addig, amíg a kezembe nem került Dr.Eva Eger A döntés című könyve,amiben azt ecseteli, hogy azok a gondolatok, vágyak amik bennem születtek meg, azokat senki nem veheti el tőlem.A DÖNTÉS ami a fejemben született meg, és minden más az enyém!!!A kérdés az, hogy a jó vagy a rossz oldalra álljak-e?!Ha az utóbbi oldalon.teszem le a voksot, akkor tuti, hogy Isten megdorgál engem érte, mint oly sokszor is.Figyelem a környezetet, az embereket, életsorsokat, a gyors átalakulásokat..és azt vettem észre, hogy pont ők ( tisztelet a kivételnek) néha olyan nagy arcuk van, szabad nekik a,, bűn,, zsoldjára lépni.Isten nem törődik velük, mert minek is, ha nem fordultak hozzá az élet nagy kérdéseivel? Magyarán szólva másoknak mindent szabad, bármit megtehetnek, más szóval, ami nekem tilos szerintük. Én a hülye amíg körülöttem zajlott az élet gyors tempóban, addig bekuckoltam a Bibliával kezemben, hogy valamilyen formában szóljon hozzám az Ige.Ha már szépen oly sokan lemorzsólodtak mellőlem, ki azért, mert messze lakik, ki azért mert elhalálozott....ki azért, mert megvan mindenkinek a maga keresztje.Nagyon jó dolog visszafogottan élni, de mindennek ára van, mert ilyenkor van az, hogy érzem, hogy fogytán a türelmem.Isten próbára teszi a hitemet, türelmemet,.mint ahogy eddig sokszor is.Közben látom a fényt az alagút végén, amiért itt vagyok, de még mindig nem egészen tiszta a kép.... De látom hogy ott van a lelki szemeimmel, de még nincs itt, mert nem érkezett meg Isten időzítése.Választhatok az Isten szerinti és a világ szerinti szabályok között.Nem jó csak egyiket vagy másik szabály szerinti élet, de tudni kell okosan gazdálkodni az idővel, hittel, az emberekkel
...

Gergő születésnapja

Gerőnek február 5-én van igazából a születésnapja, de megvártuk, amig haza jön Törökországból.,ezért most tartottuk meg a születésnapját. Egyedülálló fiatalember, de bizok abban, hogy kap majd egy társat.

Brassó

Családostul kiruccantunk egyet Brassóba a három gyerekkel a múlt hét végén,mert hiányzott az  a nagy séta, a hangulat, a körül ölelő hegyek, és hogy úgy mondjam ,amikor már a kis város kezd unalmas lenni, akkor átmegyünk,mert  egy óra az autó út oda.Brassót nagyon szeretjük, mert olyan mint egy nagy családi otthon, ahol nyüzsgés van, sok ember sétál,amikor jó idő van, most szerencsénk volt, mert mindenre jutott idő, ami máskor elképzelhetetlen volt. Igaz, most Réka is kicsit nagyobb lett, hogy felfogja, hogy mit csinálunk. Voltunk a Dchatlonban, a Corestiben, utána megebédeltünk, aztán elmentünk sétálni és kb. este 9 körül értünk haza. Rékával mondjuk még mindig nehéz volt, egyrészt, mert hányt az autóban, de vittem zacskókat és abba ment minden, szerencsére nem kellett takaritsak, váltó ruhát cserélni. Mársészt  viszont szemmel kellett tartani, mert olyan mint egy villám, hogy képe elszaladni és elvegyülni a tömegben, de mindig vissza talált....

Zselyke

Zselyke osztály társaival biciklizett a parkban, aztán a következő héten egy négy gyerekes családnál gyűltünk össze,ahol beszégettünk, teáztunk,  kávéztünk, zsiros kenyeret ettünk, beszélgettünk és a gyerekek is jól érezték magukat. Ebből az alkalomból az osztály nevében készitettem pelenka tortát apró ajándékokkal tarkitva, mert a négy fiú közül a legkisebb két hónapos. Nagyobbik testvér Zselykinek osztálytársa.Remélhetőleg ha az idő is megengedi, akkor a jövő héten a fél osztály Csikszentmilóson találkozik újból, ahol a tanitó néni is jelen lesz és bográcsozni fogunk. Nagyon jó és összetartó csapat alakult ki. Még. Minden hét péntek reggelén, akinek van ideje azokkal össze ülünk egy kávéra a Gösserben.

És akkor jöjjenek a képek:

Bogi születésnapja

Bogi születésnapjára csak néhány osztálytárást és egyik  legjobb barátnőjét hivtuk meg.

Rólunk szülőkkel is van kép valahol, de az Zoli telefonján van.

Mit üzen a tested?

Dr. Buda László pszichiáter fog tartani előadást márciusban és ennek kapcsán fogalmaztam meg gondolataimat.
Díjazni fogom, ha majd valaki elmeséli nekem az előadását ;-), de azt hiszem erre nem lesz szükségem. Àáá, Különben nekem nem volt se papom, se pszichológusom, se dr. XY akivel lehetne/lehetett volna lelkizni ,se anyatársam aki támogatott volna a legnehezebb időkben, se barátnő, mert a sors ùgy hozta hogy más-más városokba, országba szólította őket az élet.Ja, és nem tudtam a telefonhoz rohanni, ha abban a minutumban elfogott a kétely....megoldottam, mert tudtam az erő bennem, mellettem van. Mindezekkel ellentétben megtanultam józan ésszel befelé figyelni, a ráérzést, a megérzést és a szív hangját követni. Ha úgy vesszük az én állapotomban muszáj volt megtanulni türelmesen várni, hitben járni...Tulajdonképpen az Élet erről kellene hogy szóljon türelem, hit, szeretet...mert ha ezek nincsenek meg,akkor képtelenség, hogy a józan eszünket megőrizzük. Ha önmagamat elfogadom, szeretem, akkor másokat, sőt azokat is, akik tulajdonképpen nem tudtak elfogadni. Titokban. Gondolsz rá. Viszont ők nem engedik, hogy szeresd,segítsd akkor el kell engedni....de nem erőszakoljuk másokra a mi elképzelt gondolkodásmódunkat, világunkat, mert nem fogunk tudni beférni mások képzelt világába, sőt tovább megyek, sokszor nem a szeretet,hanem az arrogancia vezeti a másikat.. Az is igaz, hogy nem kell hagyni, hogy negatív írányba befolyásoljanak mások, hogy szorongást váltsanak ki belőled, felülni a pletykáknak...mert nem Istentől jön. Folytathatnám a sort...;-) Bár a világ nagyon zajos és türelmetlen...Fél szeretni, adni, elfogadni,időt szánni másokra....Szóval az egész ember egy bonyolult szerkezet...Szájjal többet lehet ártani másoknak, anélkül hogy tudatában lenne az illető, hogy milyen lelki lavinát índitott el az áldozatában....Ilyenkor valahogy úgy képzelem el, hogy az agy ilyenkor elkezd sípolni a fejben és tovább küldi a jeleket valamelyik szervnek....immunrendszer legyengül, lélek elfárad, test megbetegszik, mert kutya szorító helyzetében nem talált megoldást, egyedül van az egyén, nem kapott segítséget a kellő időben. Szerintem.

Farsang az óvodában

Mindennapok

Kicsit el vagyok maradva az irással, mert estére fáradtan estem az ágyba, mert reggeltől estig nincsen megállás.Mostanában gyakrabban szokott zúgni a fülem havazásra való tekintettel, időjárás változásra, ami elviselhetetlen tud lenni.

Hál Istennek lányok jól vannak, a nagy és a kicsi elkapták a járvány hullámokkal együttjáró virust az apjukkal együtt, de én és Zselyki megúsztuk.

Nagyon büszke vagyok a lányaimra, mert nagyon ügyesek, viszont sokszor szigorúan és határozottan kell fellépjek, mert képesek el bagatellizálni azokat, a helyzeteket mondván, hogy elfelejtették, amire megkértem őket. Emiatt napjában többször rájuk kell szóljak, hogy emlékeztessem.

Bogikánk mivel, most negyedik osztályos, megijedt hogy most már mennyit kell tanulni történelembpl, földrajzból és matekból a művelet sorokat... mindennap biztatom, hogy most innentől felfelé már többször kell olvasson, és nem kell megijedni, mert meg lehet tanulni a dolgokat. Mindennap panaszkodik, hogy mennyi a tanulnivaló, mire én minennap biztatom, bátoritom, dicsérem.. Bár az igaz, hogy fárasztó tud lenni, de ez van... A megyei helyesirási versenyen a 77-ik gyerekből 23-ik lett a sorban 89 pont számmal. Azon héten mivel nem ment iskolába a hasmenéses járvány és légcsőhurut miatt félő volt, hogy nem sikerül elmennie a versenyre. Hál Istennek győztek a megérzéseim.... és elindult, de estére szegény ülve elaludt.Jár úszni, amikor az idő megengedi az iskolai órarend keretén belül. Idén más iskolába iratom be és fogom járatni rajz órára heti egy-két alkalommal, mert nem szeretném túl terhelni a tanulás miatt, viszont nagy tehetség.

Zselykénk is nagyon ügyeskedik, sokat fejlődött, fegyelmezettebb lett és emiatt nem is bánom, hogy egy évvel később ment iskolába. Múlt heti szülői értekezleten megnéztem a matek, anyanyelvi és román munka füzeteit, olyan ügyesen dolgozott, hogy a szemeim megkönyesedtek, de rajzból nem az a nagy tehetség, mint Bogi. Ebből is látszik, hogy az alma nem esett messze a fájától...hogy az énlányom és a szüleimnek az unokájuk. Nagy a hasonlóság. Nagyszerűen, gyorsan tud korcsolyázni, hogy azon gondolkozom hogy gyorsokorcsolyára kell járjon. Ősztől Jó Isten megsegit vinném és zongorázni is.
Óriási, nagy szive van mindenét az utolsó krajcárig odaadná másoknak... ha magának vesz/venne valamit, vagy kap bármit, annak felével is osztozik bárkivel, nagy adag szerteettel van megáldva. Tanitó néni mesélte, hogy megkinálta keksszel Őt, amit kedvesen megköszönt ugyan, de nem vett el tőle, de az osztálytársai a példáját követve is kezdték kinálni bundás kenyérrel, almával, más megint darázsfészekkel.

Rékánk-Ő a legkisebb boldogságunk, egész nap nagy vidámság az Élet.Sokszor képes lyukat beszélni az ember hasába, mire a végén együt nevetünk a viccein :-)Nagyon szereti az óvodát, védelmébe veszi a testvéreit, amikor olyan helyzet adódik... Senkit nem hagyj ki a csacsogásaiból, amikor a testvéreiről van szó. Ügyesen kézimunkázik, festeget, rajzol, számol... Műkorcsolyára vagy táncra adom. Minden kérdéses, de bizakodok.

Járvány a javából

Lehet kissé pocsékul fog hangzani, de az a nagy gyanúm hogy a virózisok terjedése olyan mint az emberi szaporodás, akkor is jön mikor nem várod! Vagy bárcsak szeretném azt hinni, hogy a társadalom egy beteg tünete...Amely kb.így nézne ki, ha én nem.mosok kezet napi milliószor, ha orr fujjás után nem dobom el a papírt a kukába, utána bizony ha nem megyek kezet mosni, és utána rá teszem a kezem a kilincsre, akkor biztos felelőtlen lennék másokkal szemben. Tehát mindannyian felelősek vagyunk otthon, intézményben, munkahelyen mások egészségéért, könyörgöm.Közben azon gondolkozom, hogy nem-e vagyok paranóiás, amikor már rengetegszer első dolgom figyelmeztetni, felszólítani a gyerekeimet, ahogy beteszik a lábukat a házba, hogy írány kezet mosni!!!! Aha. Még akkor is ha buffognak, de már megszokták, hogy nálam nincs egyet lepihenés... Ès miután elvittem őket óvodába, iskolába naponta szellőztetek, huzatot csinálok C vit, Echinachea, d vitamin és kálcium, ami nem csodaszer, csak csökkenti a tüneteket úgy ahogy.....Viszont az én részemet megtettem.Tovább megyek. Hol van a többség felelőssége?! Előszeretettel mondjuk, hát igen benne van a levegőben, sok minden felszáll,olyan apró részecskék, ami szabad szemmel nem látható...Ha már intézményben adom a gyerekeimet, mert ugye kötelességünk, de onnantól az én, mint szülő felelőssége megszűnik létezni. Zárt közösségben van a gyerek, túl fűtenek, ami nem a legegészségesebb, megesik beteg gyereket visznek közösségbe, mert nincs kire hagyni, kéz mosást már nem ellenőrzik az iskolai vécékben. Sajnos. Ha lenne folyékony szappan, egyszer használatos kéz törlő boldog lennék.... De nem így van, mert törnek zúznak, lopnak...mert mindig létező jelenség volt.
Oké. Az immunrendszer kell erősödjön, ha valami van a szervezetben, akkor lázzal jelez, hogy valami nem oké....akkor előszeretettel befészkelik magukat a mandulákhoz védelmet keresve, legyen akármi az a valami.... nem tudom, csak sejtem. Jöhetnek még az enderok....de  honnan a csudából?!Járvány van az tény. Kinek a felelőssége?Hát mindenkié és senkié, mert van, létezik és kikerülni nem lehet! Vagy mégis?

Kezdte Réka a grippát, négy napos lázzal, viszont sajnos nem usztuk meg antibiotikum nélkül.

Utána kezdte Bogi hasmenéssel, ami egy járványos virus, úgyhogy egész nap felváltva egyik gyerektől a másikig rohangásztam.

Ma mikor Zselykét kisértem az iskolába, kezét megszoritva mondogattam, hogy mi ketten erősek vagyunk, mert mindig mi ketten túl éltünk mindent, kopp-kopp...Másképp önmagában nem zavarna,hogy járvány van, ha nem a gyerekek köré épitenémfel non stop az életemet, hanem eljárnék dolgozni, felnőtt korosztályom között lennék közben, ami feledtetné velem a szélmalomharcot a lelkiismerettel.