Kimaradtunk

Kezd zavarni, hogy egy hét leforgása alatt teszik fel a fészbukra, hogy ki hol jár a nagyvilágban: TájFöld, Japán, Izland, Afrika, Olaszország és Svédország... csak az ismerőseim között. Nem azzal van a baj, hogy mennek, hanem azzal, hogy valahogy igy akarják a világ tudtára adni, hogy ez maga a Boldog paradicsom, amit el lehet érni ebben az életben. Ha jobban bele gondolok az egyszerűség jegyében, akkor azt gondolom, hogy ideig óráig tart ez a ,,mennyei boldogság,,, mert végülis ebben a földi életben nem ez a végső cél...Hanem az a végső célünk, hogy mennyire vagyunk boldogok a saját lelki állapotunkban bármilyen körülmények között, hogyan bánok, fordulok emberilg mások felé, betartom-e az Isten törvényét ,amit ránk hagyott és igy tovább.Ha igen, akkor boldogok leszünk, de ennek is ára van, mégpedig hogy türelmesen ki kell várni sok mindent, mert igy akarja próbára tenni a hitünket a Fennvaló. Bibliai értelemebn, nem kárhoztatra vagyunk itélve, de mégis mi emberek kergetjük magunkat a boldogtalanságba a saját gondolatainkkal, cselekdeteinkkel és azzal ,hogy elfordultunk Istentől (tisztelet a kivételnek). El szomorit, hogy ahogy a bibliában is meg van irva, hogy lesznek földrengések, szárazságok, háborúk, nemzet nemzet ellen fog támadni... és már érzem ennek a szelét, ami végbe megy a csodás világunkban. Érezhető a szárazság, a sok szemét, a globális felmelegedés, műanyag hulladékok, a kullancs invázió, nem hagynak  életteret a medvéknek, hogy békében éljenek, erdőket kiirtanak... Tovább mindenből talán sokat gyártanak, ami feléli a Föld tartalék szükségeleteit... ami véges.... Fennvaló szemével nézve, azt gondolom, hogy azért hagyta ránk a Jó Isten  az életben maradáshoz szükséges tartalékokat, hogy ésszerűen beosszuk, hogy maradjon is a következő generációnak.... Ennek ellenére felelőtlenül pazarolunk, örülünk mások bajának, ha segitséget kérünk, akkor háritanak időhiány miatt... miközben érzem ez csak egy téveszme, amit próbálunk elhitetni magunkkal....

Hogy kivánom-e, hogy valahova elutazzak? Igen, kivánom, mert én is szeretnék látni, tapasztalni, megélni dolgokat, már csak azért is, mert sokan a családtagok közül megjártak sok helyet, mégis azt látom, hogy elégedetlenek. Ja, igen és a füles miatt érzem 33 éve meghaltam, nem éltem igazán, sok mindenből kimaradtam, ugyanakkor  15 éve meghaltam, mert ebből 3 évet távházasságban éltem,12 éve újra meghaltam, mert az első gyerekkel riogattak sok marhassággal, ami előtte meg se történet, de maga az ember előidézte.

Amig én itthon vagyok a korlátolt lehetőségeim miatt, az azért van, mert másokban van a hiba, azaz nem tudtak engem elfogani.

Amig sok nő időben megtanult autót vezetni, most  meg-három négy gyerek mellett munkába szaladgálnak, estére kifulladva, gyerekhez türelmetlenek, logisztika kimarad, megszervezni sok mindent nem tudnak, addig én itthon szivből neveltem a gyermekeimet, mindent beleadva, mert a szeretet éltet....A SZERETET az igazi, tiszta élet, hogy önmagamról lemondtam, és önmagamat adtam a családnak.  Azt gondolom ez vagyok Én, de nem késtem el semmiről, csak nem versenyzek senkivel, megélem a jelent a képességeim, lehetőségeim és  mások által kapott segitő kéz függvényében (már ha kapok).

Nem majmolok senkit, nem sietek...elfogadom, ami vár rám.