Boglárkaszáj és egyebek

A nagy melegben ugyan ,de végül is sikerült mennünk egyet sétálni ahol árnyék volt a parkban, ahová anyukám is csatlakozott hozzánk egy kis beszélgetésre , és persze, hogy egy jót sétáljunk Bogicával. Amíg a parkban üldögéltünk, és amíg Bogikám ette a mézes kekszet addig anyukámmal, jól elbeszélgettünk:P Igen ám, de amikor Bogica elfogyasztotta saját kezével a kicsi kekszét, utána nekem hangosan, s ugyanakkor szépen mondta is hogy KEKSZ,KEKSZ:) Végül aztán a központ felé sétáltunk hármasban ahol apukámmal kellett találkozzunk, én pedig előre mentem az üzletbe.Anyukám és Bogi lassan sétáltak az DOMO üzlet mellett ahol elektronikai készüléket árulnak, amikor Bogi a kirakatot nézegetve rámutatott az ujjacskával és elszólta magát, hogy porszívó :D Felismerte egye-egyedül a porszívónak a nagyságát, fomáját, színét hogy hogyan néz ki és a nevén is meg tudta nevezni, legnagyobb örömünkre. A mi porszívónk teljesen másképp néz ki színben, de mégis tudta, hogy mi az és ahhot hasonló mint a miénk. Igaz, ahányszor fogtam neki takarítani s mondtam Boginak már számtalanszor: hogy most fogok neki porszívozni vagy most hozom ki a porszívot, erre ő hangosan mondogatta, hogy PORSZIVÓ.

Délután pedig Buksi körül forgott minden ahogy lenni szokott, de a tegnap valahogy mégis másképp történt minden, mint eddig bármikor amikor lementünk az udvarra sétálni. Először is volt három veder víz az udvaron amiből anyósom merítette a kicsi öntöző kannával a vízet az virágok öntözéséhez .Bevallom, hogy a tegnap kibírhatatlan volt a meleg kissé, de Bogicám a vízzel teletöltött három vederbe mártotta a két kezét és megállt egyedül, hogy hosszasan pancsikázzon egy jót :P Innentől kezdve nem volt megállás, mert közben sétáltunk, sétáltunk, sétáltunk körös-körül at udvaron, aztán többször újra és újra visszatértünk a vízzel megtölt9tt három vederhez ahol aztán Bogi felváltva mint a három vederbe belemártotta a kezét, ahol jó nagyokat pancsizott, kifelé loccsant a víz a nadrágjára, arcára közben néha-néha még meg is kóstolta a vízet legnagyobb sajnálatomra:O De csak egy ici-picikét.
Feljöttünk vízet inni, nadrágot cserélni Boginak mert vízes volt, de bármilyen nagy volt a meleg, én mégis féltem, hogy negogy megfázzon, mert estefelé járt az idő és még kicsi is az efféle kinti locsoláshoz. Tiszta nadrágot adtam neki, utána megint lementünk sétálni az udvarra, mert estefelé kellemesebb sétálni, de a nadrág nem maradt tiszta mert aztán véletlenül elengedte a kezemet, ahol aztán beleesett a tálcákkal megrakott sárga Büdöske virágok közé:O Igy aztán kissé összekarcolta a kisujját a tálcán mert kissé véres is volt, koszos, sáros lett a homloka, kicsi lába, de nem volt vészes szerencsére., mert tovább folytattunk a sétálást mint semmi sem történt volna.Kicsit sírt az ijedtségtől, de mint mindig ha valami kellemtelenség történik vele kisebb-nagyobb sírása nagyon hamar elmúlik,s folytatódik minden ott ahol abbahagytuk:)
Aztán a délután késő hátralévő részében kezdődött egy kis kaland Buksival. Innentől kezdve nem volt megállás mert aztán ahányszor Buksi futott, én is kellett Bogival fussak utána kézen fogva, ha pedig felvettem a kicsi galambocskámat a karjaimban, hogy úgy könnyebb legyen nekem s vigyem mindenhová Buksi után, és nézzük ahogy Buksi elkezdte ugatni, kergetni a kis madarakat:D Igy aztán ahogy Buksi ugatott, futkározott az udvaron Bogi is a karjaimban gyorsan egymásután valósággal dobálta magát, kapta a fejét arrafelé amerre ment a család kicsi Buksija :) Nagyon elemében érezhette magát Bogicám ,mivel aztán mikor Buksi is leült egyet lepihenni akkor kezdte Bogika gyors léptekben nevezett futkározást, szaladgálást, oda ment megsimogatta Buksit. Aztán megint kezdtünk gyorsan menni majdnem futni, s megint aztán újra, újra és újra megismétlődött ez a jelent kiabálással, hangos kacagás kíséretében, míg végén oda kerültünk, hogy körös-körül körben kellett sétálni Buksit ahogy pihent. Úgyhogy én is kellett Bogival tartsak a nagy futkározásban és körülrajongani Buksit, táncolni Buksi körül és csak Buksi, Buksi minden csak Buksiért volt:)))))) Bármennyire is fárasztó volt ez a nagy jövés-menés, sétálás , futás,hajolás, cipelés az udvaron, aztán fel a 30 lépcsőfokon, megfordulni integetni miközben fogom Bogicámat s integetni,integetni, integetni, anyósomnak, Gabiéknak is akik már sétálni indultak Buksival, hogy már azt hittem soha nem ér véget:P......... Na de a lényeg, hogy mi ketten Bogival érdekes látványt nyújtottunk a családnak, mert mindenkinek mosolyra nyújt a szájacskája szám szerint: Anyósomnak, Zolinak, Gábornak, Zsófinak és még Gyuszi apósomnak is, csak ő épp az ablakból figyelte a jelenetet amikor kinézett :)