Megfigyeléseim

Én írtam:

1.Vártéri, Parki játszótér felújitása,ellenőrzése, hogy még véletlenül se lehessen tönkretenni (gondolok itt a kamaszokra is).2. Jól megszervezett fogászati rendelő az iskolákban, akár szülők bevonásával is, hogy ne kelljen hurcolni, megfelelő fogorvost keresgélni (kötelezővé tenni a szülők számára akárcsak az úszás, korcsolya oktatást ). 3. Működtetni a mozit. 4. Állomási épület felújitása. 5. Kórházban ne csak szimplán babás nővérek dolgozhassanak, hanem gyógypedagógus szakemberek is, akik korai fejlesztéssel is foglalkoznak. Szülők is kaphatnak felvilágositást babák fejlődéséről, szoptatásról (ne csak fél mondatokban informálódjanak, császáros anyukák kinlódva vonszolják magukat a babás nővér szobájáig s azt kell lássa, hogy olvasnak, egyik másik ideges, türelmetlen). Akár önkéntes alapon is dolgozhatna, fejlődne a szakember is, ne csak pszichológusok legyenek nyílvántartva, mert a gyógypedagógus többet tudhatna segiteni, ha lenne mozgástere. 6. Bármilyen olyan munkát adni a fiatalnak önkéntes alapon is, ami által sikerélménye lesz és igy növekedni is tud.... aztán ha lássák, hogy ez működik, akkor itt marad. 7.Petófi utcában a sok üresen álló épületet úgy lehessen használatba venni, hogy ne legyen drága a bér... mert egyéb költségek is vannak (ezen is ideje elgondolkozni, könnyiteni, mert tudjuk hogy mindenki a pénzt nézi, de fejlődés, élet nincsen). 8. Értesiteni, támogatni a fiatalságot a pályázati lehetőségekről és azok határidejéről (hol, kik foglalkoznak ezekkel). 9.A rendőrséggel szembeni GYopár sportszállóval ideje valamit kezdeni, mert nagyon elhagyatottan áll pl. bölcsőde, nagy játszótér gyerekeknek és egyéb mozgás fejlesztő eszközökkel berendezni gyerekek számára (itt tudnék még felsorolni dolgokat).
Nem értek a polgármesterséghez és annak munkájához, de bízom abban, hogy a felsoroltak szebbé teszik kicsi városunkat. Legyen meg a hitünk és az összetartozásunk a szürke csíki levegőben és az ember szíve is teljen meg hálával.smile hangulatjel Ne üresen szövegeljünk, hanem tegyünk is ezért, még ha a kezdet nehéz is.

Ezeket kellene minden jelölt, hogy elolvashassa!!!

Marad

Utóbbi napokban kissé határozatlannak bizonyultam, hogy mitévő legyek Zselykével? Hogy adjam iskolába vagy maradjon a napköziben még egy évet? Ugyanis mint a két verzió jó, de nem biztos, hogy jó a gyereknek is. Minél több emberrel, pedagógussal, anyukával beszélgettem, arra az elhatározásra jutottam, hogy a legjobb lenne, ha még marad az óvodában. Remélem a legjobb időben a legjobb döntést hoztam meg Zselyki esetében, mivelhogy az az egy év rengeteget számit a fejlődésben. Ugyanis csak szeptemberben tölti a 6 évet, ebből a szempontból még kicsinek számit, még ha elméletileg iskolaérett, de most még van visszaút, később már nem lesz. Tehát még játszódjon. Másik, hogy még  beszélő izmai és a kézizmok is rengeteget fognak erősödni, amig eljut az irásig. Van még idő.  Harmadik dolog, ami megerősitett, hogy még maradjon , hogy nagyon sokan megbánták, hogy korán adták a gyerekeiket iskolába (főleg akik ősszel később töltötték a 6 évet és utána kinlódtak). Más most minden téren az oktatás is, úgyhogy most nagyon nem mindegy, hogy menjen vagy maradjon a gyerek.Ja, és ha most ment volna iskolába, őszig azt se tudtuk volna, hogy ki lesz a tanitónénije, mert a meglévő két tanitó néni nyugdijba megy. Hát igy állunk. Ha minden igaz,akkor jövőre tanitó bácsihoz kerül Zselyke. Hirtelen most ezt kaptuk, mert a másik tanitó néni kissé erőszakos, van a step by step osztály, oda semmi pénzért nem adnám egyik gyerekemet sem és akkor van az emlitett tanitó. :-)
Egy évet még óvodás lesz az én középső kicsi lányom. Arról nem is beszélve, hogy könnyebb lesz nekem, Zselykének és Boginak is. Boginak főleg, mert a harmadik osztály nehéz lesz és tudok vele foglalkozni, addig a másik kettő játszik.

Válogatott gyerekek

Kicsit el vagyok keseredve, mert Zselyke készül előkészitőbe, de sajnálatos módon, nem a kiszemelt tanitónénihez került,ahová szerettem volna, mert az igazgató asszony máshova osztotta be.Holott Jutka néni bevette volna, ha rajta múlott volna, de gondolom még lesz mozgás. A dolog pikantáériája, hogy a legtöbb szülőt ismertem, mert Zselyke ovistársai közül egy osztályba kerültek be, Zselyke máshova, abba az épületbe ahová Bogi jár. Viszont azt se tudjuk ki lesz a tanitónője, mert kettő nyugdijba megy, 25 hely van biztositva és maradt még három üres hely. Ahová került Zselyki sok a cigány, van néhány román és több a fiú mint a lány. Nekem nagy a kép kontraszt, úgy érzem szegregációt csinálnak igy., hogy a nagy sznob, kényes szülők és főleg hogy én is tudtam hogy kik kerülnek oda, mert a szülőkkel úgy beszéltünk hogy Zselyke is oda menne. Legjobb szülők gyerekei kerültek ide legjobb tanitóhoz, mert csak őt ismerjük, másik kettő személye nem ismerős, ott 26 gyerek van és nálunk 25 hely ,ebből három várólistás. Most azon gondolkozom, hogy merjek-e bemenni az igazgatóhoz és beszélni vele, hogy tegyék át a másik osztályba, vegyem ki a dosszárját az iskolából és hagyjam még egy évet játszani step by step csoportba, román csoportba, addig fejlődik a beszéde is, mert selypit egy kicsit még, de ezeket le számitva iskolaérettnek számit. Ha most még napközibe hagynám, akkor 2O évesen fog érettségzni? Nem tudom mitévő legyek, úgy érzem mintha az igazgató és a szülők tudták volna, hogy hova kerül a gyerekük, mert ha nem tudtam volna,kik kerülne oda, akkor nem foglalkoztatott volna a téma, de igy hogy tudtam, sok az ismerős bosszant ez a különbség. Azon gondolkozom, hogy a kevesebb létszám, cigány, szegényebb, román gyerekek között Zselykének nyert ügye lesz,mert meglát, megtanul olyan dolgokat, ahol az elkényeztetett, kényes szülők gyerekei nem fognak meglátni pl. másnak segiteni, elfogadni a másságot hogy bizony nem csak ingergazdag környezetből származó gyerekek léteznek a Földön. Kevesebb létszám miatt, hatékonyabb lesz az oktatás is, jobban oda figyel a tanitónéni is, sőt . Elitt, böcs szülők gyerekei, elkényeztetett gyerekek, és arra gondolok, hogy tanitó néninek nehezebb dolga lesz a szülőkkel is. Másik legeseélyesebb dolgo, hogy hátha jobb tanitóhoz kerül Zselyke, ügyesebb lesz, segitőkész, jobban el fog fogadni más családból származó gyerekeket. Sosem tudom, hogy ez most a gondviselés közbelépése vagy korrupció áll-e mögötte? Mindenesetre majd kiderül.
Ha jobban belegondolok, nem a tanitótól függ, hogy akar-e a gyerek tanulni, hogyan tanul és majd ötödik osztályra megtanul egyedül is tanulni, ha a szülő sokat foglalkozik vele otthon is.

2O16 Húsvét

  

Áldott Húsvéti Ünnepeket kivánok mindannyiatóknak.

Nagyon összebarátkoztunk Zselyke óvónénijével és ő tanitott meg a nemzelés fortélyaira. Igy csináltunk nemez tojásokat is ha valaki nem tudná, hogy mi az a szőrös.

Húsvéti gondolatok

Gondolatok a húsvétról:
Kérlek ne nevessetek ki smile hangulatjel
Számomra nem vallásos ünnep. Nincsenek szokásaink, amelyek évről évre örömet hoznak, ugyanakkor le is foglalnak az előkészületekkel. Locsolkodás, tojásfestés, nyulak és egyebek- semmi közük Jézus Krisztushoz. Nem keresztény jelképek, bár szeretnénk azt hinni, hogy azok, hogy megtarthassuk őket.Húsvétkor mindig rossz előérzetem van, egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben.
Talán jobban oda tudunk figyelni a belső dolgokra (családi beszélgetések a feltámadásról, keresztyén filmek, elcsendesedés az Úrral). Mert a húsvét szerintem nem a külsőről szól, hanem a belsőről. Jézus áldozata személyesen értem lett, és ameddig ez nem jár át mélyen és nincsen hatással a mindennapjaimra, addig semmi értelme húsvétolni.
Nagyon kiváncsi lettem, hogy ki hogyan éli meg a húsvétot? Kinek mit jelent a lelkében ez az ünnep?
Én úgy gondolom, hogy a mindennapi cselekedeteinkben, gondolatainkban, szivünkben és a mások felé való jóindulatban nyilvánul meg mindenféle rossz hátsó szándék nélkül. Ja, és hogy hittel éljük-e a mindennapjainkat? Hogy imádkozunk-e? Hogy őszinte szivvel-lélekkel kivánjuk a másiknak jókivánságokat, vagy csak üres szlogenek hangzanak el nap mint nap? de nagyon sok a kiégett lelkű, savanyú arculatú ember, hogy a mindennapi létben, harcban, munkában, rohanásban, hogy elfelejtünk a másikra figyelni.Igen, tudom, nagyon nehéz jónak lenni ebben a kusza világban, ahol ki kell szelektálni az Isteni gondviselést és a korrupciót. Amit megfigyeltem, hogy évente számomra a húsvét sosem hozott örömet egyrészt, mert mindig történtek velem olyan események, hogy a keresztet cipeltem a hátamon. Másrészt attól tartok a festett tojások pogány szokások a kereszténység szempontjából, de tartjuk mert a hagyomány megköveteli, mert a gyerekeink örvendenek (ezt csak én gondolom, talán rosszul is).Olyan ez, mint a gyerekeink születésnapja. Ha évente csupán egy napon részesítjük kiemelt figyelmünkben őket, és a többi háromszázhatvannégy napon teljesen elhanyagoljuk őket, nem figyelünk rájuk, nem mutatjuk ki a szeretetünket feléjük, akkor a születésnap egy napja semmi értékkel nem fog bírni gyerekeink szemében. Azt hiszem, Jézus is valahogy így van ezzel: Neki nem pár napunk kell az évből, hanem a szívünk és az egész életünk.Ha még soha nem értettem meg az Úr Jézus áldozatának lényegét, ha még nem ragadott meg, hogy Ő értem jött el, és az én bűneim miatt kellett szenvednie, hogy gyalázatos halálával kiengesztelje Istent- ha eddig még sohasem értettem ezt meg, és nem fogadtam el Jézus Krisztust megváltómnak és uramnak, akkor még húsvéti reménység nélküli, teljesen elveszett ember vagyok. Mert a feltámadás valósága egyben a pokol valósága is.

Mivel Isten kegyelme kiáradt, és ez a kegyelem Jézus halálában utat nyitott az emberiség számára, többé nincsen mentsége senkinek sem Isten előtt. Aki elutasítja Jézus Krisztust, aki nem teszi őt Úrrá a saját életében, aki nem adja Neki a szívét, amíg nem késő, az Isten ítélőszéke előtt önmaga fog számot adni önmagáért, és a bűnei büntetését önmaga fogja elszenvedni a kárhozatban. Mivel elutasította Isten tökéletes szeretetét, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg, elvetette a kegyelmet is, tehát kegyelem nélkül fog elveszni. Bár üres lenne a pokol, és mindenki megtérne! Isten ezt így akarja, de tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, amellyel elutasíthatjuk Őt és a kegyelmét, és mondhatjuk Jézus áldozatára, hogy "nekem ez nem kell".

Értjük, hogy miről szól a húsvét?
Isten emberiség iránti szerelméről, Jézus Krisztus tökéletes áldozatáról, amely egyedül és kizárólag képes megigazítani bennünket. Húsvét nem szokásokról szól, hanem rólam szól és Istenről. És rólad szól és Istenről.

MIndennap tanulok, gyakorolom a hitet és megélni azt, még akkor is ha mindenfelől érthetetlen dolgok történnek. smile hangulatjel

Bogiról

Bogi száj:
Tegnap előtt: tanít engem, hogy a kis zsiráf születéskor 2 mèter magas, a hím 5 métert is eléri és a nőstény zsiráf valamivel alacsonyabb.
Nem is olyan régen,azt is meg tanultunk együtt egy versenyre készülve, hogy ha össze adjuk a zsiráf négy lábát, a két fūlét és a farkát, akkor az így kapott eredményekből tudni fogjuk, hogy akkor 7 csikolyája van.

Tegnap: bár tudtam, hogy megváltozik a második félévi órarendje, de azért mégicsak reméltem,hogy 12-re haza ér az iskolából.... ezért izgattam magamat, hogy épségben érjen haza. Mikor fél 2- re haza ért, látta rajtam, hogy mennyire vártam őt haza, felnőtteket megszégyenitő higgadtsággal közli- Te anyuka, nyugodj meg, hiszen tudod, hogy mindig az iskolában maradok és utána haza szoktam jönni smile hangulatjel

Most este: Akik óvodába készülnek, azok nem kell menjenek felmérésre pszichológushoz, hogy tudnak-e beszélni, 5-ig számolni, nincsen valami viselkedés zavaruk ( el is gesztikulálta) és valami az elmével ( meg is mutatta).
Ha már az 5 évesek, akik majd szeptemberben töltik a 6-ot iskola érettek kell legyenek, most beiratkozáskor,akkor mi a helyzet a kicsikkel, akik óvodába készülnek?! Itt a nagy kérdés egy kis iskolás szemmel :-))))

Érték és talentum

Sokszor még saját magam is elcsodálkozok azon, hogy képes vagyok Hálát adni a Teremtőnek, hogy olyannak alkotott, amilyen vagyok épp most (itt megjegyzem, hogy utalok a sérülésre), mert akkor lehet,hogy most nem lennék az, akinek lennem kell. Nekem bőven elég amim van és aki vagyok, de még mindig keressem a magam útját,mert bennem van egy nagy adag, tiszta szivből jövő segitőkézség, amit majd másoknak át kell adjak. Örömmel. Sajnos ezt sokan hajlamosak figyelmen kivül hagyni, mert a külsőségeket nézik és nem a belső embert.. Viszont ez az idő még nem érkezett el, úgy érzem a Teremtő, ha homályosan is, de a szivem postaládájába helyezte el azt az üzenetet, amit tennem kell és emiatt égetően csiga lassúsággal érzem az idő múlását (emberek, idő, eszköz és hely hiány miatt). Lehet furcsán hangzik, de a mostani állapotom hiányában nem nyerhettem volna betekintést Isten, hit,emberek és helyzetek mögé. Ki tudja? Komolyra forditva a szót, nagyon sok gond terhelt, összeráncolt homlokú, unott képű egyedül saját magára gondolva, felfelé törtető emberkéket látok magam körül, akik fej vesztve rohannak. Hozzá teszem, hogy ismeretlenek is. Hogy hova és mi elől menekülnek? Na, ezt nevezem rejtélynek. Saját lelkük elől, munkába, virtuális világba, új kapcsolatokba és még sorolhatnám.... de rohanunk és menekülünk. Sok szempárban látom a lélek fájdalmait. Sokszor félünk a másikra mosolyogni, segitséget adni és néhány kedves, őszinte szót a másiknak szegezni, bátran. Hiszem és gondolom, hogy nagyon sok szerencsés ember van akinek megadatott az egészsége,családja, munkája és mégis elégedetlen. Lehet, hogy amiatt elégedetlen, mert pont azt nem kapta meg a lelkének, amit éppen kiván (múltban, jelenben egyaránt). Verseny, az van. Kinek több, kinek kevesebb, de ami van az legyen értékes. Ugyanez van a talentumokkal, mert mindenki ugyan kapott talentumokat, csak másokat és más időrendi sorrendben. Ne legyen igazam, de sok esetben lenézik azokat,akik otthon vannak a gyerekekkel, mert annak ugyan most van itt az ideje, a munka azonban megvár minket később. Ezeket az eszmefuttatásokat is hajlamosak vagyunk figyelmen kivül hagyni... mert ismét verseny van. Nincs hitünk, a jövőt kémleljük ,amikor csak a mának élhetünk, sok mindent most és azonnal szeretnénk, holott a Fennvaló dolgozik bennünk és körülöttünk, rendületlenül.

Sokan vannak olyan orvosok, nővérkék, egyetemi előadók, pedagógusok, jogászok, akiknek nincs családjuk (gyerekük), de a szakmájukban kiválóak és csak a munkájuknak élnek és csak azokat a szakirányokat, mint az izmokat fejlesztették tovább. Idejük volt és van. Család mellett, lehet még, annyira sem tudták volna magasra tenni a mércét De a lelkükben valamikor kivánhattak valamit, de megtanultak bizonyos hiányoságokkal együtt élni. Mint ahogy én is a hiányoságaimat (sajnos nem is egy volt), megtanultam kezelni és másban alkalmazni. A többiek valahol a középen vannak. Mindenkinek a lelki zugában van valami fájdalom vagy hiányosság, de kompenzáljuk valamivel pl. munka, adakozás, jótékonykodás, anyagiak, kirándulások vagy nagy hangos baráti társaságok (közben csak néhány barát marad mellettünk).

Vannak hiper szuper emberek, akiknek minden megadatott (egészségtől mindenféle testi hiba nélkül, csillogó karriertől kezdve a fényűző életmódig és akár a hűséges társtól a negyedik gyerekig együttesen). Azt kell, hogy mondjam, hogy ők vagy nagyon jó, áldott, finom lelkek vagy valami más úton jutottak bőséges kegyelmekhez. Nevezhetem boldog embereknek is, de sosem fogjuk megtudni mi van a lelkükben, mit tettek vagy éltek meg, hogy kiérdemelték. Egyedül csak a Fennvaló ismeri szivünket.
Idézem a bibliát:
,,Mikor valakinek ad az Isten gazdaságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkülküdik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal (Prédikátor 6 -2).

Érdekes az emberi élet és a lélek.

Akinek nem inge, ne vegye magára ( a semmiből kezdtem irogatni, amit nem tudok megmagyarázni, hogy miért). Most nem.

Emberek

Néhány dolgot érdemes szemügyre venni. Utóbbi hetekben jól megfigyeltem az embereket utcán, üzletekben, hivatalokban, kórházakban, sőt még a tanintézményekben is: Egy ideje figyelem, hogy akármerre járok kelek a városban az autókban csak a sofőr ül egyedül teljes magányában, kisérő nélkül. Ilyenkor azon gondolkozom milyen menő lett egyedül autóval járni, mert kényelmesebb is bármit megközeliteni, munkába eljutni, bevásárolni vagy egyszerűen, mert ,, divat,, lett az autóval való közlekedés (akik messze laknak azokra nem is gondolok). Legrosszabb az egészben, hogy annyira meg lehet szokni az autókázást, hogy már a gyereket is autóval hordozzuk, amiből kimarad a napi mozgás, séta, már az is nehezünkre esik, hogy szatyrokat cipeljünk, vagy netalántán lesétáljunk a piacra. Miért? Mert nem elég menő, szerintem.. Most amolyan,, szégyennek,, minősül, ha valaki órákig gyalogol, cipeget és izzadásig fut egy nap alatt több helyszinre. Szegény Mariska, hogy szenved (ember arcáról leolvasható) De csak a városban. Kevés a buszjárat is. Dolgozunk, aztán fizetjük a benzint és fogyasztjuk... Uram bocs, de még a szomszédba is kocsival átjárnak valamiért, mert gyorsabb és mert olyan menő. Már megint és ismétlődik ez nap mint nap.... Aztán ott vannak a kedves,ráncos arcú, ősz hajú,, jóságos élettel teli öröm anyókák, akik ezer örömmel még a piacra is lesétálnak, üzletekben bevásárolnak az unokáknak és szépen lassan, de tiszta szivvel haza cipelik.... Ez ám az Élet.

Városban csak az idős urak és asszonyok, babakocsival sétáló elegáns anyukák, kamaszok járkálnak. Többnyire. És akkor még nem is beszéltünk az egészségről és hogy kevesebb ember járkál mint ahány autó ( több) közlekedik.

Én is megjártam, hogy néhány alkalommal sirva jöttem haza, hogy én ezt (a vezetést) többet nem csinálom. Minek is?. Mindig valami újat tanultam meg, más helyzetekben mást tapasztaltam és volt amikor körforgalomnál álltam, miközben, hátulról sofőr dudálgatott, hogy induljak....holott előttem a körforgalomban lévő egyik autós nem jelezte, hogy ki akarna jönni. Pff. Ösztönösen mindenre rá lehet érezni, de akkor is, kezdő voltam...

Bonyolult világot élünk, még autóval is gyorsabb, de benne lévő kapkodó, káromkodó, ideges sofőrökkel, emberekkel.

Ma már sajnos nem az van, hogy nyugodtan elkészülünk, ráérünk mindenkivel és mindennel foglalkozni.

Manapság semmi sem indul sétagaloppnak, főleg ebben a bonyolult, bürokratikus,kusza világban....

Tetszik

Tetszik

Imádom

Vicces

Hűha

Szomorú

Dühítő

HozzászólásMegosztom

Vissza találtam

Néhány hónapnyi szünet után visssza találtam önmagamhoz és a bloghoz is. Remélem, hogy élni fog továbbra is a kedves naplóm-

Időhiány

Már hetek óta be se kapcsoltam a számitógépet, mert nincs sem időm, sem türelmem. Helyette értelmes dolgokkal foglalom el magam, és rendre születnek a terveim, amik remélhetőleg sikerülni fognak.
Minden pillanatát élvezem a babázásnak és nagyon nagyon hálás vagyok a Jóistennek kicsi Rékáért, mert megérte az a sok-sok szenvdés, várakozás. Egyszóval teljes az öröm mint a három gyerekemmel, most mondhatom, hogy igy lett teljes a mi családunk.
Röviden a lányokról: Bogi az első félévet csak szinjeles 10-sel zárta, amit most másképp irják és persze románul: foarte bine-vel. Csendben büszke vagyok. Fel is irta anyósom a felra, hogy ez most nagyon jó és szép, csak megtartani nehéz lesz hosszú távon. Amolyan mini kamasz lett. Sértődékeny, többször rá kell szóljak, hogy pakolja össze a tanulnivalóit a táskájába, pakolja össze a játékait, vegye fel pizsamáját és mosson fogat. Ezeket nem mindig szivesen csinálja, főleg nem este, mert fárad és látszik is rajta.
Zselyki: napközis. Ő valahol a középen van, aki mindenhol hallatja hangját, hogy nem lehet elfelejteni, mert most valahogy az első és harmadik gyerekünk kapja a legtöbb figyelmet, ami érthető a mostani korszakot nézve. De nekem sokszor volt lelkiismeretfurdalásom miatta, hogy hát igy állunk?! Zselyke a leghangosabb a családban, de a legkedvesebb, legbújósabb,  szivesen és azonnal segit, bármire megkérem.
Réka sokat nőtt és sokat mosolyog. Bogi szerint Réka sosem fog unatkozni melletünk. Megcsinálták a nyelvfék metszését, hogy a nyelvét jobban ki tudhassa nyújtani és később elkerüljük az esetleges beszédhibákat.

Gyerekeim mellett én is tervezek. Most tényleg neki fogtam tanulni a sofőrvizsgára, hogy legyen némi fogalmam a szabályokról, de nyáron fogok neki, amikor könnyen lehet kimozdulni. Muszáj lesz.
Lassan állok neki Montessori eszközöket is késziteni. autista és tanulási zavaros gyerekeknek,mert szeretnék amolyan Montessori tanulási- vagy fejlesztő felvigyázót nyitn, amit nevezhetek játszóháznak is. Hogy hogyan és ho? Az még a jövő zenéje.


Neki fogtam egy félelmetes tervembe: egy könyvet készülök irni. Cim, téma megvan már csak a kivitelezés lesz hosszú út.  Már csak azért  is félelmetes, mert Istennek ez a terve velem, hogy irjak meg egy könyvet, amit úgy gondolom, hogy mások is tanulni fognak belőle, és nem sajnáltassák majd magukat. Keserű a szájam ize, hogy mennyi ,, buta,, szülők vannak és megannyi agymosáson mennek keresztül. Elkeseritő.

Szenteste

Bogi mondja: nem is értem, eddig hogy voltam olyan buta, hogy nem akartam megkóstolni a töltött tojást.
Zselyki: papucsostól véletlenül bele lépett a krumplipürés lábosba , és szégyenében ,hogy elterelje a társaság figyelmét, mondja hogy a cicák nem tudnak beszélni :-))

Első nagy utazás

Tegnap utazott el Boglárka először Budapestre. Megérdemelte ezt a kirándulást, mert nagyon jó kislány volt mindenféle szempontból:-))  És lásson világot. Mindenre felkészitettem, hogy  utazás közben  mire figyeljen és az én saját élményeimet is  elmeséltem. Azt is hozzátettem, hogy ő is magyar állampolgár és az apai déd nagyanya is Budapesten született.

Réka még csak két hetes volt, amikor is kellett menjünk az útlevél osztályra fényképet csináltatni. Héten is sok elintéznivalóm volt -polgármesteri hivatal, munkaügy és végül a közjegyzőhöz  papirokat elintézni, hogy Boglárkát elengedjük az országból nagyszüleivel és az öcsémmel.

Alig várom, hogy haza jöjjön a kicsi-nagylányom, hogy mesélhessen az élményeiről.

Réka egy hónapos

Drága Réka baba egy hónapos lett. Hihetetlen milyen hatalmas örömet tud adni egy kis csöppség, hogy semmivel sem cserélném el a mostani pillanatot. Minden pillanatát élvezem a babázásnak, magamba szivom a babaillatot ,szándékosan ,  lassan pelenkáztatok, öltöztetem és képes vagyok órákon át nézni a kis csöppséget.

Oltás

A kórházban  megkapta a BCG oltást, de hiányzott a Hepatitis B oltás, igy két hetesen el kellett vigyünk a családorvoshoz ahol megkapta. Szerencsére volt még kettő darab készleten, mert vakcina hiánnyal küzd jónéhány rendelő és a kórház is.

Cumi

Hál Istennek egyik lányom sem szerette a cumit, akárhogy próbáltam a szájukba tenni, hogy megnyugtassam őket, de annál okosabbak voltak,és nagyon jó igy, mert legalább nem szoknak rá a cumizársa, amiről majd később nehéz lenne leszoktatni őket.

Elmaradt és elgondolkodtató dolgok

Idén elmaradt az adventi koszorúnk és a gyerekeknek az adventi naptár, mert nem volt idő felkészülni, amit nem is bánok. Az adventi naptárt bepótoljuk akár az ünnepek után is,  hogy 24 napra valami programot iktassunk be ,és legyen meg az apró örömük a lányoknak.

Mindig kerülnek olyan emberek az utamba, hogy inspirálóan hatnak rám, hogy vannak oylan viselt dolgaik, amit én is szeretnék megtanulni. Ilyen fordult elő velem a kórházban, hogy egy olyan nővel kerültem össze egy korterembe,  aki szintén háromszor szült császárral, akárcsak én, csakhogy neki van egy 12 és egy 10 éves fia, mig nekem kisebb gyerekeim vannak. Ezért másképp viseltünk a fájdalmainkat... de nem is ez a lényeg, hanem ahogy behozták első nap a műtőből déltől egész estig csak telefonálgatott, ami szintén idegesitő volt és ráadásul románul. Azelőtt magyarul mondta, hogy harmadszor szült császárral. Másnap szintén, hol románul telefonált jó hangosan és gyorsan, hol magyarul beszélt velünk mintha a saját anyanyelvén szólt volna. Igy nem tudtam eldönteni, hogy valójában melyik a saját anyanyelve, csak akkor esett le az állam, amikor egy nővér bejött és maygarul beszélt hozzá, de nem válaszolt. Meglepődtem, amikor a nővér kedvesen, de határozottan megkérdezte, hogy magyarul vagy románul beszélhet hozzá, de valamiért túl büszke volt, ezért mindenkihez magyarul szólt, holott román nőgyógyásza volt. Na, mindegy. Nekem a fáradtságtól, fájdalomtól se kedvem, se erőm és mégcsak mivel nem is hallok jól, csak szájról olvasok, igy nem is volt kedvem sokat beszélni, de amikor már annyiora helyrejöttem, hogy érdeklődtem mi a foglalkozása. és megnéztem a babája szülészeti névjegykártyáját, akkor derült ki, hogy románok és Bákó megyéből származnak: a nő történelem-angol szakos tanár, anyanyelve romám és tökéletesen beszél magyarul, Măineală Vioricanak hivják és a kislányát Andreeanak. Enyhén szólva megirigyeltem ezt a nőt, hogy mennyire vág az esze és hallás után a tanitványaitól tanult meg magyarul... nem is beszélve az angol nyelvről.  És mivel 20 éves korom óta mindnen vágyam, hogy angolul tanulhassak, de úgy hogy beszélni is tudhassak, ha  nem is szépen, de legalább  megértsem és amennyire lehet bátran álljak ki magamért. Nem szeretnék kilógni a sorból, csak azért mert van egy kis beszédhibám....

Most 30 évesen jöttem rá, hogy kivagyok, mi vagyok és mit szeretnék az élettől, rá ismertem önmagamra és mindig arra figyelek, hogy a Jó Isten mit vár el tőlem és úgy haladok előre. Aki ismer az tudja, hogy erős a hitem.

Most három gyerek után azt szeretném, hogy olyan dolgokat vigyek véghez, hogy majd büszkék lehessenek rám. És nem csak. Hanem, hogy lássák, hogy felnőttként is kell tanulni, többek között megmutassam nekik, hogy idegennyelv tanulása a mai világban létbiztosnságot jelent. Egyébként ma is oylan jó volt Bogival tanulni matekból és románból, hogy már dalolva tanultunk.... bevallom iszonyatosan hiányzik a tanulás nekem....

Valahol olvastam, hogy nyelvérzék nem egy veleszületett és állandó dolog , hanem egy fejleszthető készség (még napi szinten is hullámzik). Ráadásul nyelvérzéke mindnekinek van, csak az a  kérdés, hogy akarunk-e tanulni?!Nekem több időt vesz igénybe,mert könyvet kell bújnom, mig más hallás után bárhol, bárkitől könynen elsajátithat egy nyelvet.

Mindig van valami új felfedezni , illetve tanulnivaló az életben.

Öttagú család

Testvérek egymás között 2

Testvérek egymás között

Tél

Boglárka készitette a kicsi Hóembert, apa is segédkezett....