Elsőszülöttünk

Amióta Zselyki megszületett,és hazajöttem a kórházból egészen más Boglárkám várt itthon, sokat változott és sok minden lappang benne ami a hangulatváltozást illeti.Vannak jó és rossz napjai, egyszer angyalian viselkedik ,máskor előbújik a kisördög mikor milyen kedvében van. Nagylányom hangulatváltozását befolyásolja az életünk új fejezete: az óvoda és a kishúga érkezése. Hogy finoman fogalmazzak még nem dolgozta fel saját kis lelkivilágában,hogy Zselyke érkezésével nem ő a központ. Ezért mindent kitalál,hogy magára hívja a figyelmet ami elég szokatlan,mert most lettünk kétgyerekes szülők és nagyon oda kell figyeljünk,hogy mikor mit mondunk vagy csinálunk Zselyke jelenlétében amikor Bogi is itthon/velünk van. Mondhatnám azt is,hogy kicsit féltékeny Zselykére, szigorúan csak akkor ha hozzánk jön valaki,hogy nehogy Zselykével foglalkozzanak. Ha mi vagyunk itthon négyen,és etetem Zselykit akkor szívesen,boldogan bejön hozzánk a kisszobában és kedvesen simogatja,puszilgatja,becézgeti a kishúgát,,kis pindurkának,, nevezi. Az első napokban amikor hazajöttünk határtalanul boldog volt Bogika,hogy neki van egy kishúga. Hát meg én két gyerekkel itthon. Szóval Bogikám jól megnézte magának közelebbről, az első szava amit Zselyről mondott ez volt: milyen édes kerek feje van:) Én pedig akkor azt hittem az én lányom nem lesz féltékeny,de tévedtem mert másnap kellett óvodába menni,és ezután törött el Boginál a mécses. Minden áldott nap azzal kezdte a reggeli öltözködést,hogy,,nem akarok oviba menni. Délutánonként, mikor hazajött az oviból ,és ahogy a házba betette a lábát az arcára volt írva ,,dühös vagyok mindenkire,minek kellett hazajönni,, se puszi,se egy köszönés, se szó,se beszéd azonnal kérette a számára védelmet,kedvencét jelentő kis paplankáját amit magához szoríthat,ahová oda bújhat s már feküdt is le. Feküdt egymagában a gondolataiba mélyedve. Ha hozzá szóltam csak fejbólintással válaszolt. Bogiban van egy kicsi óvodáskori önmagam, más szóval a saját tükörképemet ismertem fel benne,csakhogy Bogikám sokkal nyugodtabb,kedvesebb természetű mint amilyen én voltam. Bogi szereti az ovit,nem sír egész álló nap mint én annak idején. Szóval más a helyzetünk,aki ismer minket csak tudja miért írom ezeket a sorokat. Ha valaki feljött hozzánk,főleg a nagyszülők és Bogikát láthatóan megviselte az ovi mert fáradt is volt, sokan is voltunk a házban ,hogy az ő fejével is gondolkozzak érthető ,hogy ovi után velünk akart lenni csak mi legyünk itthon édes négyesben. Ha itt volt anyósom,apósom,a szüleim akkor Bogikám a kezdeti időszakban ha szüksége volt valamire mindenkit túlkiabált.Ezzel hívta fel magára a figyelmet,hogy csak őrá figyeljünk, volt olyan érzésem hogy annyian vagyunk a házban,hogy tényleg nem tudta kihez szóljon,kit kérjen meg szépen hogy szüksége lenne egy pohár vízre. Az apja dühbe gurult,én persze szülés után feküdnöm kellett volna, s kezdődött rendesen a ,,cirkusz,,. Megesett az anyai szívem ,mert tudtam és átéreztem Bogi helyzetét,nem tudta mi csináljon, hogyan szóljon, kihez szóljon új volt neki minden. Láthatóan fáradtan jött haza az oviból, a fél napot tőlünk távol töltötte úgyhogy jogos volt a kiabálása. Ki kiabálta magát ami benne dúlt,hogy aztán megnyugodhasson. Ahogyan teltek a napok lassacskán le csíllapodott valamelyest. Ha jött valaki hozzánk,és én bent voltam Zselykivel akkor futott be a kisszobába ,becsukta az ajtót maga után nehogy valaki még bejöjjön. Ez volt az első jel.

Másik verzió a testvérféltékenységről:

Alig három napja voltunk itthon, amikor először egyedül maradtam a két gyerekkel. Szoptattam Zselykit, azelőtt pár perccel jött haza Bogikám és ahogy meglátta,hogy a kicsi szopizik, fogom a karjaimban már akkor és abban a minutumban követelte,kissé mérgesen a nagylányom az ebédjét. Ha a kicsivel foglalkozom,akkor foglalkozzak ővele is. Nem tagadom megijedtem,kétségbeestem,haboztam ugyanakkor mindezt legbelül felváltotta a büszkeségérzés is. Először tanácstalanul álltam egymagamban ,segítségre lett volna szükségem,nem tudtam mit csináljak? tegyem le azonnal a kicsit,hogy rögtön adhassam Boginak a levest?! Rendesen kimelegedtem,de nyugodt maradtam mert tudtam,hogy miért követeli Boglárka a magáét. Három évig az övé voltam,most meg lett egy Zselykém is.

Harmadik verzió:

Hiába volt itthon Bogikám egy egész álló hétig,bizony ha be akartam menni Zselykihez akkor Bogi kiabált utánam: nem szabad bemenni a szobába ,maradj velem ,anyuka gyere ki vagy jobb esetben utánam kacsázott Zselykihez.

Negyedik verzió:

Múlt héten itt volt anyósom,Bogi kért egy pohár vízet tőlem. Zselykit fogtam a karomban,anyósom segíteni akart felállt,hogy

töltsön vízet az unokájának,de Bogi rászólt a nagyanyjára: nem te , hanem anyuka. Ugyancsak anyukám is segíteni akart ami Bogit illeti,de ellentmondást nem tűrően engem szemelt ki,hogy kielégítsem a kívánságát. nem volt mit tennem,felálltam és tettem amit tennem kellett,miközben Zselyt tartottam,közben jól esett hogy Boginak mégiscsak rám van szüksége.

Bár számtalanszor előfordult,hogy amiután Zselyki evett,utána Boginak is kellett készítsem az ételt csak azért mert kérte,közben rájöttem hogy csak kihasznál. Ha tisztába tettem a kicsit,akkor rögtön eszébe jutott hogy adjam rá a szoknyáját,pedig azelőtt sosem kérte.Vajon miért? Arra vigyázok, hogy ne vigyem túlzásba a követeléseket,bár tudom csak most van ez így. Kezdet kezdetén.

Azért nagyon jó oldala is van Bogikámnak azonkívül,hogy kicsit féltékeny,kiabál,nem hallgat rám ,ki kell elégítsem azokat a szükségleteit amit látott Zselykivel kapcsolatban, csak más módon.

Azalatt az egy hét alatt amíg nem ment óvodába, sokat segített nekem Bogika. Szót fogadott,normálisan lehetett szót váltani mint Zselyke születése utáni első napokban. Sőt kezdett rendeződni a helyzet,megtanultam a két gyerekem közötti egyensúlyt megtalálni,hogy amíg Zselyki aludt addig Bogival voltam.Esténként mesét olvastam,altattam utána Zselykit kellett szoptassam. Ez csak a kezdet volt. Ha Zselykit megpusziltam, öleltem akkor a mellettem ülő Bogikát is ugyancsak megpusziltam:) Jól esett.

Hogy miben segített? Amíg itthon volt ez alatt az egy hét alatt mindennap segített nekem valamiben,jobb esetben kiszolgálta saját magát,ha látta hogy én el vagyok foglalva Zselykivel. Ami nagy szó,ugyanis mielőtt Zselyki megszületett volna,addig elvárta,hogy mindenben kiszolgáljam,most már,,nagy,, akar lenni,a segítségemre siet az én kis Bogikám:)

Kiveszi a mosógépből a ruhákat, önként felvállalta,hogy segít nekem a mosogatásban,eltörölte az evőeszközkészleteket,tartotta nekem a lapátot amíg én sepregettem. Ha megkértem,hogy menjen dobja el a pelenkát akkor előbb megkérdezte,,,ugye nem csinál semmit,, félt a pelenkától és ami benne volt:p Kicsit félve fogta meg ugyan a tele pelust,de kivitte a kukába.

Egyedül elmegy a Wc-re,elrendezi saját magát,lehúzza a Wc-t utána kezet mosott. Egyedül elpakolta a szobájában szerteszéjjel dobált játékait,délután mikor felkelt egyedül felöltözött,miközben végig mellette álltam közben Zselykit a karjaimban tartottam, aki nem sokkal azelőtt szopizott. Ha akarta látni,hogy hogyan teszem tisztába a húgát,de magas volt a pelenkázó és nem láthatta, bár nyugodtan hogy megkért volna,hogy tegyem oda a kisszéket látható távolságban. De nem kérte. Sőt. Inkább párnákat rakott egymásra s arra állt fel:) Egyedül megoldotta,hogy nekem és neki is jobb legyen. Szerintem nagyon okos és ügyes a mi elsőszülöttünk. De még jobb,hogy két lányunk van,mert jó dolgom lesz:)