Apa nyakában:)
Az enyémben :D
H: És itt pedig a ,,hátamon a zsákommal,, vonatoztam előre és vissza a nappaliban,ezután kénytelen voltam letenni mert már olyan nehéz volt Boglárkám,hogy nem bírtam el.... mindennap többet fogom cipelni a hátamon már amennyit a hátam és a nyakam elbírja:P Na de jó volt egyet vonatozni,majdnem elsírta magát a leánykám,hogy még folytassunk de szépen elmagyaráztam,hogy holnap is van nap. Hogy aztán a délutáni,minden ok nélküli,rögtönzött hisztiről ne is beszéljek,elég ha én tudom.Ez nem is olyan nagy baj,csak amolyan valami nem tetszetős,nem akarom,hagyjatok békén sírás-rivás volt,hogy senkit és semmit nem tűrt el maga mellett.
V:Édes hármasban elindultunk sétálni gyalogosan egészen a Petőfi utcáig ahonnan aztán nehéz volt haza csalogatni a kisasszonyt a galambocskák miatt:S Ahogy hazafelé vezető úton vettünk az irányt Bogicám újra és újra sírt,kiabált,rúgkapált,az arcomat nyúzta hogy tegyem már le,így aztán a csend,járókelők kedvéért hagytam a leánykámat,hogy még visszatérjen a galambokhoz.Hogy milyen hatást váltottak ki leánykámból a galambok azt látni kellett volna,csak azt nem értettem,hogy miért volt csak 3 galamb éspedig csak a sétálóúton?!Lehetett volna vagy 30 galamb is és bárhol az úton ott is ahol épp haza felé tartottunk. Ezért nagyon elgondolkoztam,hogy miért pont most és akkor kellett egybe esen a galambhiány,Bogica sírása egészen hazáig. Logikus volt az egész számomra,de elfogadtam a helyzetet,hogy ez van és kész tenni nem volt mit tenni,a galambokat elkergette Bogicám,galambok nem maradtak sehol sem,utána maradt a hazáig tartó hüppögés,bosszúság,álmosság,fáradtság:O Ilyen az élet,csak azt tudom most mondani,hogy lesz min elgondolkozni ezredszer is ha már a gyerekemről van szó,hogy a legjobbat adhassam neki.
V:Édes hármasban elindultunk sétálni gyalogosan egészen a Petőfi utcáig ahonnan aztán nehéz volt haza csalogatni a kisasszonyt a galambocskák miatt:S Ahogy hazafelé vezető úton vettünk az irányt Bogicám újra és újra sírt,kiabált,rúgkapált,az arcomat nyúzta hogy tegyem már le,így aztán a csend,járókelők kedvéért hagytam a leánykámat,hogy még visszatérjen a galambokhoz.Hogy milyen hatást váltottak ki leánykámból a galambok azt látni kellett volna,csak azt nem értettem,hogy miért volt csak 3 galamb éspedig csak a sétálóúton?!Lehetett volna vagy 30 galamb is és bárhol az úton ott is ahol épp haza felé tartottunk. Ezért nagyon elgondolkoztam,hogy miért pont most és akkor kellett egybe esen a galambhiány,Bogica sírása egészen hazáig. Logikus volt az egész számomra,de elfogadtam a helyzetet,hogy ez van és kész tenni nem volt mit tenni,a galambokat elkergette Bogicám,galambok nem maradtak sehol sem,utána maradt a hazáig tartó hüppögés,bosszúság,álmosság,fáradtság:O Ilyen az élet,csak azt tudom most mondani,hogy lesz min elgondolkozni ezredszer is ha már a gyerekemről van szó,hogy a legjobbat adhassam neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka