Hétfőn vendégeink voltak-szept.8

Budapestről hazalátogatott Apának egyik legjobb gyerekkori barátja a családjával, akinek van egy 3 éves és 10 hónapos kislánya. Minden évben egyszer szoktak hazajönni s ilyenkor rendszerint szakítanak időt arra is, hogy bennünket is meglátogassanak s ilyenkor nagyon jól érezzük magunkat a társaságukban,hogy bizony sajnáljuk amikor vége van a napnak:S Ezek után marad a sóhajtozás,hogy vajon mikor és hol fogunk még találkozni? Mindegy a távolság néha fájdalmas tud lenni amiért ritkán találkozunk a legjobb barátainkkal, de mégis szép emlékkel maradtunk utánuk.Végül a lányok Bogica, Mimi és Tilli nagyszerűen megértették egymást és hamar feltalálták magukat egymás társaságában,hogy öröm volt nézni ahogyan eljátszanak a földön míg mi felnőttek az asztalnál társalogtunk. Kopogjam le áldott jó kislányok voltak ők hárman,hogy nem tudnám másképp megfogalmazni,és azt sem ami most lejátszódik a lelkemben annyira édes tündérkék voltak. Bogica néha-néha nézte a tévét, jött -ment, Mimivel próbáltak a saját nyelvükön ,,társalogni,, már amennyire ők tudtak. Igaz Mimi nagyon el volt foglalva Bogica játékaival, míg Tilli próbált kúszni a földön. Komolyan mondom ,hogy az én kedves galambom egyenesen arra figyelt,hogy hova lépegessen mert bizony alig lehetett közlekedni a nappaliban a sok játék miatt, és persze ilyenkor az én leánykám elsősorban arra figyelt,hogy nehogy Tillire lépjen még tiszta véletlenül se. Bogica nagyon kedves volt Tillivel ha látta,hogy már sírásra görbül a szájacskája már vitte is oda Neki a hozott,ismerős zörgő játékát. Aztán nem sokkal később mielőtt haza mentek volna sikerült pár képet csinálnunk a lányokról:D

Ja, igen s még kapott Bogicám tőlük ajándékba egy gyönyörű ,barna ,puha bársony virágmintás díszítésű blúzocskát, egy kis táblát együtt két kis fehér krétával és szivaccsal:)

Emília,Ottilia és Boglárka