Lányok

Szégyellem magam, hogy már lassan három éve olyan keveset irtam a legkisebb lányomról, hogy az már olyan számomra, mintha elmulasztottam valamit megtenni az életből. De azért megvan bennem a halvány reménysugár, hogy mindent leirhassak a legkisebb lányomról. Azt még hozzá kell tenni, hogy Boglárka és Zselyke két külön egyéniség, két külön természet és mind a kettőt pont úgy egyformán szeretem s ami a legfontosabb, hogy mint a két lányom másképp reagál  bizonyos dolgokra ugyanabban a helyzetben, ugyanazon körülmények között.

Boglárka szerényebb, mindent átenged másoknak, szót fogadó,  amolyan mimóza, akivel kedvesebb kell lenni. Zselyke ezzel szemben bátrabb, vakmerőbb, még a lehetetlen helyzetekben is feltalálja magát és bármit ki tud harcolni magának. Nem fél senkitől, tűzön vizen keresztül viszi az akaratát, néha szemtelen is tud lenni és ilyenkor nagyon sokszor meg kell szidni, de ilyenkor is tud nagyon szeretni. Nincs kivételezve az utóbbi elől Boglárka sem, mert azt vettem észre ha megszidom őket, jobban szeretnek és hálásan felnéznek rám , vagyis jobban ragaszkodank hozzám. Végül nemm ondom, hogy aztán Zselyke lányom, milyen rafinált tud lenni, hogy megtévesszen másokat, más szóval nagy a himorérzéke és amikor tehetem egész nap csak őt nézem :-) Igazi nagy mókamester .

A gyerekeimet elnézve,amikor mennyi minden kell megtenni értük és mennyire mások ők ketten ,akik harcolnak egymással valamiért vagy valakiért , akkor azon gondolkozom mi lehet ennél szebb az életben? És nem bánnám ha lenne még testvérkéjük ( minden tiszteletet megadva az idősebb generációnak, akik csak a családért éltek).