Kicsit szomorkásan....

... mert hiába szeretnék dolgozni,ha nincs ahol
... mert hiába tanultam és megvan a magamhoz való eszem,ha nincs ahol felhasználjam
.... mert hiába kiáltok segitségért,több ajtón bementem,de köszönik szépen nincs szükségük rám
....hiába vagyok áldott jólelkű és jószivű,most inkább másnak a lelki baját kell a vállamra vegyem,ha helyett,hogy észrevennék,hogy Nekem van most segitségre szükségem
.....hiába vagyok itthon és szeretnék csak ANYAKÉNT élni nyugodtan,ha a külvilág arról zeng,hogy a mai világban gyereket nevelni nehéz vagy csak minimálisan lehet.(emiatt utálom a pénzt,mert csak eszköz)
..... hiába akarok földet művelni,ha nincs olyan föld  ahol dolgozni lehessen,hogy aztán végülis,ezen az úton megtaláljuk az alagút végét
... akarok és szeretnék még egy gyereket,mert tudom,hogy ha később is,de lesz munkám,de most ki kell használni az időt.
... mulasztani nem akarok
.....mert tudom,hogy ami embernél lehetetlen,Istennél minden lehetséges.
... élek,létezem,boldog vagyok,de tennem is kell valamit és pedig azt amiért a Földre jöttem.

És akkor most Istennek vajon van-e terve velem? Vészesen közeledik a 30 éves születésnapom és nagyon félek.... nos,ez már túlzás.  Nem is félek,inkább izgatott vagyok,hogy mi lesz énvelem igy?!

Sokszor elgondolkozok azon, hogy voltak háborúk,gazdasági válságok,szegénységek ,de a NŐK mindig is talpon tudtak maradni,nem estek kétségbe,gyerekek születtek és születnek erre a Világra. Mindig is volt és lesz valahogy.TÜRELEM. Éljünk a mának,a pillanatnak és aztán,meglássuk mit hoz a holnap.

És ami a legrosszabb,hogy sok a negativ beállitottságú ember,amitől az embernek elmegy az életkedve,bátorsága a kihivástól.....
Most akkor Istennek,másnak vagy magamnak élek?
Érdekes feltevés.