Hétfő: Szerencse,hogy itthon voltam vakáción)amúgy sem mentem volna munkába,mert hétfő szabad vagyok),szépen sütött nap ,ketten Bogicával az orvos felé vettünk az irányt,hogy egy pillantást vessen a szájpenészes nyelvére s hogy meg tudjam nem-e ajánl még valami más szirupot vagy kenőcsöt? Elég volt,hogy szépen megkérjem Bogikát,hogy mutassa meg a nyelvét a doktornőnek máris tátotta a kis finom,ici-pici,puha szájacskáját.Azelőtt itthon többször kértem,hogy mutassa meg nekem is,hogy volt idő megtanulni ezt is,de enélkül is elboldogultunk volna,de a lelkem mélyén örvendtem,hogy engedelmesen végrehajtotta a kérésemet. Ráadásul még az orvos is meg dícsérte,ez nagy szó amir ugyancsak titkon büszke voltam. Ezután még elmentünk a parkba a játszótérre,de onnan már nagy nehezen tudtam ha cipelni a leánykámat:S Tudtam,számítottam rá,hogy nem lesz jó vége mire eljön azaz óra,hogy haza kell menni.Igy aztán kénytelen voltam felvenni és úgy arrébb menni egy kicsivel mert úgy magánkívül kapálódzott,csúszott lefelé,izgett-mozgott,sírva hogy tegyem le.felőlem maradhattunk volna egész nap a játszón,de akkor elmarad az ebéd,délutáni alvás.Az egészben az volt a legrosszabb,hogy amikor már kissé megnyugodott a kocsiban azt kellett látnom,hogy a mosatlan kezét teszi a szájába:S:( Most ha lett volna hová menni kezet mosni rögtön oda vittem volna,de így a város közepén??? Pont ez nem hiányzott nekem, főleg hogy mindezek tetejébe gombás a nyelve,na de nagyon bosszantott ez engem,de nem volt más megoldás...... legközelebb viszek egy kis palackos vízet és törlőt hogy azzal legalább töröljem le a kezét valamennyire ha már a városban vagyunk, s még ha be találja falni a kezét.Még akkor is ha mérgében tette,ha nem de ki tudja legközelebb mi lesz,de legjobb elkerülni,és menteni a menthetőt.
Kedd: A gyerekkori barátnőm Éva és a férje Endre jöttek hozzánk köszönteni névnapunk alkalmából Mirjamka lányukat otthon hagyva ,mert így is későre jöttek és aznap oltást is kapott a pici.És legközelebb ha jönnek a kicsivel fognak beállítani,alig várjuk s főleg Bogica miatt.Felköszöntötték Bogit születése napja alkalmából egy nagy magasság mérő,plüss nyuszikával aminek nagyon örvendett.Eleinte kissé megilletődve,távolságtartóan viselkedett Éviékkel,de aztán végül megbarátkozott,mert boldogan integetett nekik az ajtóból ,miközben úgy köszönt.hogy szia-:P Na de azért az elején mondtam a kislányomnak,hogy Endre bácsi,Éva néni,hogy így tanulja meg a nénik,bácsik nevét mire a barátnőm elszólta magát,hogy ő nem néni:P:D Én pedig mondtam,hogy nekem ő nem néni,de a kislányomnak már nénit kell mondjak. Szép este volt
ahhoz képest,hogy későn jöttek,keveset ültek és Bogika is már álmos volt.
Szerda: Fejlődik a szókincse Bogicámnak, újabb és újabb szavakkal,mondatszerkesztéssel lep meg bennünket napról napra,hogy sokszor nehéz követni,hogy mikor mit is mondott.Már rendesen lehet neki mondani,kérdezni bármit mert magától tudja rá a választ,megérti,hogy mit akarunk kérdezni s már ezzel sokat segít nekem:) délután készülődünk a városba,ugyebár az apukák általában véve hamarább végeznek az öltözködéssel,míg az anyukák később végeznek az öltözködéssel,mert előtte még a gyereket kell öltöztetni cipő,kabát,sapka.Igy aztán megkértem a drága férjecskémet,hogy fogja meg a táskámat amíg elkészülünk Bogival,de mivelhogy nagy sietségben hirtelen nem ötlött eszembe ,hogy hová a csudába tehettem a táskám,hogy nem kapom:( Mi Bogicával indulásra készen állunk az előszobában,észre se vettem,hogy Zoli lement már a kocsihoz,ezért megkérdeztem a Boguskát:
Anyuka:Hol a táskám?
Bogi: nem láttam?
Anyuka:Biztos,hogy nem láttad a táskámat?(pedig aztán észbe kaptam,hogy jé Zoli levitte,de folytattam a beszélgetést Bogival,csakhogy lássam, tudja-e a választ:P)
Bogi:kicsit elgondolkozott,az ajtó felé nézett,majd hozzá tette,hogy apuka levitte:D
*
Amióta Boginak megvan a játékkályhája rendszerint reggelenként az az első dolga,hogy nekem kávét főzzön,ahogy tőlem látta öntött a kis kávéskannából,majd megkavart,és megkínált.Utána már vette is ki a kezemből és tette be a poharat a mosogatókagylóba:) Az igazi főzésre ma került sor először.Az egyik lábosból ,,töltött,, a másik lábosba,a kicsi főszeres dobozokból megsózta kicsi kezecskéivel az ételt ahogy látta tőlem,utána pedig az összes főszeres dobozokat a szemétbe dobta.De nem a rendes szemétbe, ha nem kitalálta,hogy a forgó fotel legyen a szemét és oda dobta el a játék dobozokat:) Hogy milyen jól kitalálta,hogy hová kerüljenek az üres dobozok, mi leygen a szemét,hogyan főzzön,Mindezt egyedül találta ki,nem hiába szeretnek a gyerekek kitartóan játszani csakis akkor amikor ők maguk találnak ki szabadon engedve fantáziájukat.Mondjuk ha én mondtam volna,hogy mit csináljon egy idő után megunta volna vagy nem szívesen játszott volna.Kell a szabad játék ami örömmel tölti el a kis lurkókat. Az én lányom már csak olyan,hogy valamiből újat tud tud kihozni.
Kedd: A gyerekkori barátnőm Éva és a férje Endre jöttek hozzánk köszönteni névnapunk alkalmából Mirjamka lányukat otthon hagyva ,mert így is későre jöttek és aznap oltást is kapott a pici.És legközelebb ha jönnek a kicsivel fognak beállítani,alig várjuk s főleg Bogica miatt.Felköszöntötték Bogit születése napja alkalmából egy nagy magasság mérő,plüss nyuszikával aminek nagyon örvendett.Eleinte kissé megilletődve,távolságtartóan viselkedett Éviékkel,de aztán végül megbarátkozott,mert boldogan integetett nekik az ajtóból ,miközben úgy köszönt.hogy szia-:P Na de azért az elején mondtam a kislányomnak,hogy Endre bácsi,Éva néni,hogy így tanulja meg a nénik,bácsik nevét mire a barátnőm elszólta magát,hogy ő nem néni:P:D Én pedig mondtam,hogy nekem ő nem néni,de a kislányomnak már nénit kell mondjak. Szép este volt
ahhoz képest,hogy későn jöttek,keveset ültek és Bogika is már álmos volt.
Szerda: Fejlődik a szókincse Bogicámnak, újabb és újabb szavakkal,mondatszerkesztéssel lep meg bennünket napról napra,hogy sokszor nehéz követni,hogy mikor mit is mondott.Már rendesen lehet neki mondani,kérdezni bármit mert magától tudja rá a választ,megérti,hogy mit akarunk kérdezni s már ezzel sokat segít nekem:) délután készülődünk a városba,ugyebár az apukák általában véve hamarább végeznek az öltözködéssel,míg az anyukák később végeznek az öltözködéssel,mert előtte még a gyereket kell öltöztetni cipő,kabát,sapka.Igy aztán megkértem a drága férjecskémet,hogy fogja meg a táskámat amíg elkészülünk Bogival,de mivelhogy nagy sietségben hirtelen nem ötlött eszembe ,hogy hová a csudába tehettem a táskám,hogy nem kapom:( Mi Bogicával indulásra készen állunk az előszobában,észre se vettem,hogy Zoli lement már a kocsihoz,ezért megkérdeztem a Boguskát:
Anyuka:Hol a táskám?
Bogi: nem láttam?
Anyuka:Biztos,hogy nem láttad a táskámat?(pedig aztán észbe kaptam,hogy jé Zoli levitte,de folytattam a beszélgetést Bogival,csakhogy lássam, tudja-e a választ:P)
Bogi:kicsit elgondolkozott,az ajtó felé nézett,majd hozzá tette,hogy apuka levitte:D
*
Amióta Boginak megvan a játékkályhája rendszerint reggelenként az az első dolga,hogy nekem kávét főzzön,ahogy tőlem látta öntött a kis kávéskannából,majd megkavart,és megkínált.Utána már vette is ki a kezemből és tette be a poharat a mosogatókagylóba:) Az igazi főzésre ma került sor először.Az egyik lábosból ,,töltött,, a másik lábosba,a kicsi főszeres dobozokból megsózta kicsi kezecskéivel az ételt ahogy látta tőlem,utána pedig az összes főszeres dobozokat a szemétbe dobta.De nem a rendes szemétbe, ha nem kitalálta,hogy a forgó fotel legyen a szemét és oda dobta el a játék dobozokat:) Hogy milyen jól kitalálta,hogy hová kerüljenek az üres dobozok, mi leygen a szemét,hogyan főzzön,Mindezt egyedül találta ki,nem hiába szeretnek a gyerekek kitartóan játszani csakis akkor amikor ők maguk találnak ki szabadon engedve fantáziájukat.Mondjuk ha én mondtam volna,hogy mit csináljon egy idő után megunta volna vagy nem szívesen játszott volna.Kell a szabad játék ami örömmel tölti el a kis lurkókat. Az én lányom már csak olyan,hogy valamiből újat tud tud kihozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük a kedves hozzászólást és hogy gondoltok ránk is:)
Hajni és Boglárka