Egy lépés, két lépés, három lépés

Próbálgat már egyedül lépegetni, meg nem is. Ha elengedem Boginak az egyik kezét, hogy csak az egyik kezemet fogja meg amikor lépegetünk,lépegetünk,lépegetünk és csak lépegetünk így aztán sosem sikerül rávennem Bogikámat, hogy csak az egyik kezével kapaszkodjon a kezembe, mert ilyenkor mindig a lábamba kapaszkodik vagy pedig addig nem indul el amíg a két kezét meg nem fogom hátul, és persze ilyenkor a hiszti sem marad el:P Ilyenkor nincs mit csinálnom hagyom ,hogy Bogi engem irányítson ha kell tartom mint a két kezemet, hogy kapaszkodjon és menjen merre kedve tartja, sőt gyorsan lépeget fáradhatatlanul, hogy hihetetlen mennyi energiája van, nagy kedvence lett most a lépcsőzés, ( alacsony lépcsőn) megfordulás, visszafordulás és így tovább:P
Például ma is kérve kértem Boglárkámat, hogy jöjjön hozzám egyedül a kanapétól, hogy a karjaimban zárjam, és sikerült is két lépést tennie mindössze háromszor egymásután , csakhogy ez nem tartott sokáig, mert aztán kissé előre esett a földre amitől megijedt. Ezért többé nem állt fel, hogy hozzám jöjjön ha hívtam hanem sírásra görbült a szájacskája és valóban sírt is vagy pedig leül a földre , hogy hozzám jöjjön :) Ugyanakkor rájöttem, hogy például mint ma is ha két lépést tett felém, és utána elesik s ezután már többet nem akart felállni mert a kis fejébe belevésődött a félelem, hogy hátha megint újra el fog esni, még akkor is ha nem ütötte meg magát. Ezért ma többet nem állt fel, hogy tegyen pár lépést, hanem azért kapaszkodott a lábamba, hogy menjek vele sétálni itt a házban, mert mostanában gyakran akar menni, mert számára új, érdekes élmény.Ezek után csak remélni tudom, hogy holnap, holnapután mit tudom én mikor fogja megtenni egyedül a három, négy lépést és így tovább. Úgyhogy türelmesen várom, hogy elinduljon végre valahára, persze nem görcsösen mert ennek is előbb utóbb eljön az ideje:)
Ja ,s tényleg már egyedül a tegnapelőtt kezdte kinyitni a konyhaszekrényt úgyhogy annak az ajtójának a fülét megfogta, ma pedig képes volt lábujjhegyre állni, hogy elérje ugyancsak a konyhaszekrény márványpultját,sőt odaáig is képes volt eljutni, hogy levette a polcról a konyhakesztyűt. Ezek után már arra kell vigyázzak, hogy semmit ne hagyjak az asztalon, az asztal szélén vagy pedig amikor Bogi nem alszik akkor nincs se házimunka, se főzés, se semmi ezeket is kora reggel kell megcsináljam., hogy aztán a hosszú nap hátralévő részében csak Boglárkámra tudjak koncentrálni, minden figyelmem csak rá irányuljon, sőt már ha akarnám sem tudom elvégezni a házimunkámat, mert Bogi mindig a lábam előtt van mostanában, de csak most kezdődött... Hihetetlen milyen magas, nagy lett az én pici kislányom:)))))))