Édes szigor

Tegnap délután kicsi Boglárkám valahogy megérezte, hogy kissé szigorúbb voltam hozzá a kelleténél, még akkor is ha nem szidtam meg, nem kiabáltam rá mert egyáltalán nem szoktam ilyet csinálni Isten engem óvjon ettől. Történt ugyanis, hogy velem és az apjával együtt leültünk ebédelni, persze a délutáni alvása után mire ő többször rávágta, hogy NEM,NEM NEM és NEM, hogy ő márpedig nem eszik olyat amit mi pedig jól látta,hogy mi is ugyanazt eszünk mint ő, és többnyire együtt is szoktunk ebédelni, hogy lássa ,hogy mi is eszünk és mégpedig ugyanazt ezt érezheti is a szagló érzékelésével. No mindegy de mivel felmérgelődtem, hogy nem akar enni és ezt Bogi megérezte, mert amikor a tányért az etetőszék asztalára tettem sírásra görbült a kicsi szájacskája és már sírt is, hogy én miért dobom oda az ételt Neki:((((( Én pedig azt akartam,hogy játszodjon, ismerje meg az egyedüli evés próbálkozásait,tegye a szájába a kanalat mert sokszor van úgy,hogy evés közben belemártsa a kanalat az ételbe és a szájához viszi, de ezt a tegnap valahogy nem akarta, mert csak megérezte, hogy kicsit haragszom rá. Először nem akartam mást adni Neki , hogy ne legyen később válogatós és egye meg azt amit adok neki most és akkor, de kénytelen voltam mást adni, mert megsajnáltam és bizony éhes volt az én drága csurikám. Igy aztán engedtem neki és adtam mást:ONem adtam abból az ebédből ami túrós puliszka volt házi tejföllel éspedig arra vigyáztam de komolyan, hogy olyan pépes legyen. Ennyi.